Amikor már nem akarsz megfelelni a külvilágnak, megnyílik számodra az élet. Megfigyelted már magadon, hogy ha valamit (nem) teszel meg, vagy (nem) mondasz ki, azt mennyire befolyásolja a külvilágnak való megfelelés?

Szóval miről is fog szólni ez az írás?

- Megmutatom, hogy az Anamé Program hatására miként tudtam és tudom - mert még tart a folyamat - letenni a megfelelésből származó félelmeket, és ezáltal megtapasztalni egy teljesen új világ létezését.

- Az írás végén három olyan gyakorlatias tippet is adok, amelyeket én is alkalmazok ahhoz, hogy el tudjam engedni, hogy a külvilág véleményétől való félelem vegye át az irányítást a döntéseimben.

Amikor a másoknak való megfelelés irányítja az életet, a fókusz a belső világ helyett a külvilágon van.

Amikor először próbáltam ki egy utcai trambulint, ugrálás közben született meg az ötlet, hogy a következő írásban a környezetnek való megfelelésről írjak. Ugyanis már hetek óta figyeltem és szerettem volna kipróbálni, csak nem mertem megtenni, mert hát mit szólnak az emberek… végül viszont győzött a kíváncsiság és a bátorság, és miközben ugráltam, azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent nem tettem meg az életemben a félelmek miatt és azért, mert mit szólnak az emberek. 60 év felett jó lesz ezen változtatni!

A kezdetek

A 1960-as években egy vidéki községben - mert akkor még az volt a megnevezése a helységnek - nőttem fel. Itt a családok több generáció óta ismerték egymást. Mivel apukám 50 éven keresztül a helység egyik asztalosmestere volt saját műhellyel, rengeteg ember fordult meg nálunk. Engem a községben csak úgy emlegettek, hogy a Potyondi asztalos lánya. Valószínűleg nemcsak ebből az élethelyzetből adódott, hanem már a szüleim is magukkal hozták azt, hogy nálunk a családban nagyon fontos volt, hogy megőrizzük az úgymond “jó hírnevünket”.

Mit jelentett ez? A szüleimnek volt egy elképzelése, vagy mondhatnám úgy is, hogy egy világképe, ami mentén, ha élnek, akkor helyesen cselekszenek, és megkapják a külvilágból a többi ember elismerését és dicséretét. Nagyon fontos volt számukra az elismerés, valamint érzékenyen érintette őket és nehezen tudták elengedni, ha a külvilágból bírálat, rosszallás, vagy támadás érte őket.

Gyerekként sokszor hallottam otthon, hogy “mit fognak szólni az emberek”, vagy hogy “mit fognak szólni a szomszédok”. Nem szerettem hallani ezeket a mondatokat, és amikor már tizenéves lettem, kifejezetten idegesített, amikor anyukám ilyeneket mondott. Biztos voltam benne, hogy én nem így fogok élni, és nem fogok törődni azzal, hogy az emberek mit gondolnak rólam.

Az élet azonban mást mutatott… Valószínűleg azért is zavart annyira ez a hozzáállás, mert bennem is ugyanúgy megvolt. 35 éves koromig teljesen “vakon” éltem az életem. Úgy gondoltam, hogy az élet szerencse kérdése. Nekem ezt dobta, így ezt kell valahogy kibírni és túlélni. Nem tudtam, hogy érzelmi és gondolati minták irányítják az életemet, és azt még kevésbé gondoltam, hogy ezen lehet változtatni.

Annyira erősen rá voltam huzalozva a külvilágra, hogy a belső világommal szinte semmi kapcsolatom nem volt, teljesen el voltam vágva tőle. Ha fel is jöttek érzések, rögtön töröltem őket. Ha örültem valaminek, akkor óva intettek, hogy ezután a rossz fog jönni, vagy ha például féltem, az a gyengeség jele volt, amit nem szabad, hogy a külvilág észrevegyen. Így a belső világ bezáródott, és maradt a külvilág. A külvilágból akartam megszerezni mindazt, amire vágytam. És hogy mire vágytam? Szeretetre, elfogadásra, elismerésre, figyelemre, törődésre… Úgy vágytam és kerestem ezeket a minőségeket, mint a sivatagban eltévedt vándor, akinek minden vágya, hogy rátaláljon a legközelebb lévő oázisra. 

Így minden erőmmel azon voltam, hogy szüleimtől és a környezetemtől minél több elismerést, dicséretet és figyelmet szerezzek. A világ felé például fontos volt a külső megjelenés, az öltözködés - erről részletesen is írtam egy korábbi posztban, amit itt tudsz elolvasni.

Fontos volt az is, hogy mit birtokolok (ház, autó, jövedelem, nyaralás, végzettség, barátok). Ez csupa olyan dolog volt, ami látható, és úgy éltem meg, hogy ha ezekből a lehető legtöbb és legjobb van, akkor majd megkapom, ami után a lelkem sóvárog. 

A lelkem persze tudta, hogy valójában mire van szükségem, az irány azonban az életem első negyven évében kifelé irányult. Már nem minősítem ezt, hogy rossz lett volna, inkább azt látom, hogy ez a fejlődéshez szükséges út és tapasztalás volt ahhoz, hogy aztán rátaláljak a belső útra.

Nagyon sok mindent elértem, amivel kivívtam a környezetem elismerését és figyelmét, de mindez mégsem töltötte ki a bennem lévő űrt. Még mindig hiányt éreztem a szeretet, elfogadás, elismerés és figyelem terén.

A fordulópont

Az Égiek azonban figyelnek ránk, nem vagyunk magunkra hagyva. Rám is figyeltek, és a megfelelő időben, amikor 35 éves voltam, ráállítottak egy másik pályára. Ha érdekelnek a részletek az életemmel kapcsolatban, akkor többet is olvashatsz róla ebben a posztban. Most már látom, hogy az időzítés tökéletes volt, mert akkor álltam készen arra, hogy elinduljak egy új világ megismerése felé, ami bennem van.

 Elindult a befelé vezető utazás, és megkezdődött a folyamat, hogy kapcsolódjak a belső világomhoz, tehát az érzelmeimhez, a gondolataimhoz és a testi érzeteimhez. Ez az irányváltás számomra újjászületés volt, és innentől kezdve a tudatos fejlődés állt az első helyen az életemben, és azóta is ez adja számomra az élet értelmét.

Ez a folyamat többlépcsős volt. Ahogy egyre élőbb lett a kapcsolódásom a belső világomhoz, úgy kezdett bemozdulni és átalakulni a környezetem is.

Már nem volt erőm és kedvem fenntartani azokat külső dolgokat, amelyek nem rezonáltak a belső világommal. Eljöttem abból a kapcsolatból, amely már nem szolgált, lecserélődtek a barátaim, megváltozott a lakhelyem és a munkám, és egyre több időt töltöttem azzal, ami a legjobban érdekel, tehát a fejlődéssel.

Érdekes volt a környezetem reakciója a változásomra. Volt, aki elismerte a bátorságomat, hogy mertem változtatni, a család és a szűkebb környezetem viszont nem tartott normálisnak. Az volt a véleményük rólam, hogy jó dolgomban elment az eszem, hogy nem tudom, hogy mit csinálok, és majd észbe kapok és visszatérek a régi kerékvágásba. Nem így történt, mert a külvilág véleménye - még ha fájt is, - nem tudott már úgy hatni rám, hogy meg akarjak felelni neki.

Igaz, anyagilag voltak nehezebb időszakok és az emberi kapcsolataim sem voltak mindig zökkenőmentesek, a lelkem azonban egyre felszabadultabb lett azáltal, hogy rá mertem állni arra az útra, ami hívott. Új ajtók nyíltak meg, új kapcsolatok, új lehetőségek, és mindez nem történt volna meg, nem változok és változtatok. Ez egy 15 éves időszak volt, amit én durva hántolásnak neveztem el.

Szintugrás

A sok változás ellenére mégis még mindig volt egy űr a lelkemben. A körülményeim teljesen átalakultak ugyan, belül azonban még szükség volt további munkálatokra, amit úgy nevezek, hogy finomhangolás. Az Égiek pedig ismét segítettek azzal, hogy az Anamé Program megjelent az életemben, és ezzel újabb szintváltás történt a fejlődési folyamatomban.

Az Anamé Program a test energiarendszerével foglalkozik, így még mélyebbre tudtam menni a belső folyamatok megismerésében, mint amit előtte a gondolatok szintjén el tudtam érni. Az Anamé Program ráadásul nemcsak a belső világom feltárását segítette és segíti, hanem kitisztította a régi elakadásokat is, amelyek robotpilóta üzemmódban tartották fenn az életemet. Ráadásul nemcsak, hogy kitisztulnak azok a minták, amelyek már túlhaladottak és nem szolgálják a fejlődést, hanem új minőség tud belépni a felszabadult területre.

Az Anamé Program segített abban az átalakulásban, hogy

- Már nem kívülről várom el a szeretetet, az elismerést, a figyelmet és a törődést, hanem képes vagyok mindezeket megadni magamnak. Ha pedig a külvilágból is megkapom őket, az bónusz.

- Még érzékenyebb lettem a belső világom jelzéseire.

- Az érzékenység mellé erő, bátorság és tettrekészség is társul.

- Így sikerül egyre jobban kijönnöm abból, hogy a külvilág irányítsa az életem, ami nem azt jelenti, hogy nem hallgatok meg mást, vagy hogy figyelmen kívül hagyom a külső körülményeket. Figyelek rájuk, de érzelmileg nem uralnak úgy, mint régen.

- Sokkal több öröm és boldogság jelenik meg az életemben

- Több lehetőségre nyílnak meg ajtók

- Úgy érzem, hogy áramlóbb és örömtelibb az életem.

Míg régen összehúztam magam a megfelelési vágytól és a félelemektől, most azt érzem, hogy az Anamé Program segít, hogy nyitott és kifelé áramló legyek. Ennek van egy örömteli szabadság érzése. Játékosság, kíváncsiság és felfedezés van benne, és ezt tudtam megélni akkor is, amikor nemrég azon a bizonyos utcai trambulinon is ugráltam.

Nagyon hálás vagyok az Anamé Programnak, hogy a segítségével az életem nyitottabbá és vidámabbá válhatott. Az Anamé Program megalkotója, Balázs Valéria Anamé, számomra példakép, mert az életével és tanításaival megmutatja az utat ahhoz, hogy mind boldog, szeretetteljes és kiteljesedett életet tudjunk élni.

Hogyan történt mindez?

Ha szeretnél többet is megtudni Anamé életéről, a Karma Killer című könyvből megteheted, a blogposztjaiból pedig megismerheted Anamé véleményét a kundalini erőről, a csakratisztításról, a csakratisztító karkötőkről és még sok minden másról is.

Az, amit az Anamé Program kínál, nem jógatanfolyam, hanem egy komplex transzformációs rendszer, amely több különböző lehetőséget is kínál a fejlődésed támogatására. A Karma Killer jóga gyakorlatai - amelyeket sokan még úgy ismernek, hogy Anamé jógagyakorlatok - egyszerűek és nagyon hatékonyak. Többször kérdezik tőlünk, hogy az Anamé jóga kezdők számára is végezhető-e? A válasz igen, mert más ismert jógastílusokkal szemben - például kundalini jóga vagy hatha jóga - nem ászanákkal dolgozik, a használt jógalégzések pedig egyszerűek.

Az Anamé jóga Budapesten két jógastúdióval is rendelkezik. A személyes egyéni jógaórák tartását már el tudtuk kezdeni a pesti központban, a csoportos órák és kurzusok azonban jelenleg továbbra is csak online érhetők el. A személyes és az online egyéni órákra is az Anamé órarenden keresztül lehet jelentkezni, ahol különböző csakraspecifikus és tematikus órák között lehet válogatni.

Ha valakinek nehézséget okoz eldönteni, hogy számára melyik óratípus lenne a legmegfelelőbb, egy személyes konzultáció keretében kérheti az oktatók segítségét, ami ráadásul első alkalommal ingyenes. Az oktató pontosan látja, hogy mely csakrák tisztítására és energetizálására van szükség ahhoz, hogy helyreálljon az egyensúly. A gyakorlás során sosem a csakrák megnyitása a cél. Ha még nem tetted, érdemes belevágnod!

Ahogy ígértem, a végére pedig következzen a három gyakorlatias tipp!

1. Legyél magadhoz őszinte! Ha észreveszed magadon, hogy félsz valamit megcsinálni, állj meg egy pillanatra, nézz a szívedbe, és válaszold meg magadnak őszintén, hogy mi is okozza a félelmet.
2. Ha megvan a válasz, ne bántsd magad érte, hanem fogadd el. Például, ha azért félsz megtenni valamit, mert hogy mit szólnak mások, akkor ne hibáztasd magad, hogy gyáva vagy, hanem legyél szeretettel magad iránt, és tudd, hogy ez változni fog.
3. Abban pedig, hogy ez a változás megtörténjen a Karma Killer jóga gyakorlatai segítenek. Ezek közül én most az ingyenes alapgyakorlatokat ajánlom, amelyeket itt találsz.

A Karma Killer Jóga összes gyakorlata segít neked abban, hogy a szíved stabil legyen, ugyanakkor nyitott és szeretetteljes magad és mások iránt. Én azt tapasztalom, hogy minél jobb állapotban van a szívem, annál jobban meg merem élni azt, aki valójában vagyok.

A következő alkalommal az alakformálás lesz a téma. Edzéstervek helyett azonban azt az utat mutatom meg neked, hogy hogyan lehet energiagyakorlatokkal elérni a test átalakulását. Ezt én úgy neveztem el, hogy alakformálás magasabb fokon. Remélem, ismét találkozunk!

Várlak szeretettel,

Mária