Az Anamé Program átalakító ereje a családi mintákra, őszintén a szülő-gyermek kapcsolatokról.

Köszöntelek Kedves Olvasó!

Ma egy olyan témáról írok, ami nagyon fontos és meghatározó volt egész életemben, de gondolom, ez mindenki másra is igaz...

Ez pedig nem más, mint a szüleinkkel való kapcsolat.

Milyen mintákat láttunk vagy nem láttunk otthon? Miben nőttünk fel?

Hogy viszonyultak hozzánk a szüleink, és mi hogyan láttuk őket?

Milyen mintákat hoztunk és adtuk tovább a saját gyermekeinknek?

Mennyire volt ez tudatos folyamat? 

Nálam egyáltalán nem volt tudatos...

 Egy kicsit tágítani fogom a kört, mert nemcsak a szüleimmel, hanem a nagyszüleimmel és a saját gyerekemmel való kapcsolatomról is fogok írni.

Arról, hogy hogyan változtak meg az érzelmeim, a gondolataim velük kapcsolatban az Anamé Program segítségével. Mennyire máshogy látok ma már mindent!

 A gyökércsakra területe a család és az ősök, a felmenő és lemenő ág is, testi szinten pedig ide tartozik a farokcsigolya és a lábak. Ez a csakránk arról szól, hogy mennyire tudunk itt a világban stabilan jelen lenni, helytállni, és mennyire érezzük magunkat biztonságban az anyag világában.

Amit a növényeknél is megfigyelhetünk, igaz ránk, emberekre is: minél kiterjedtebb egy fa gyökérzete, és minél mélyebben tud a talajba kapaszkodni, annál stabilabb. Jöhet bármilyen nagy vihar vagy szél, nem tudja kitépni. 

Nálunk ilyen szerepe van a gyökércsakrának. Ha ez a területünk stabil és erős, akkor az életadta feladatokba és nehézségekbe sokkal jobban bele tudunk állni, és nem pedig a menekülést választjuk.

Mielőtt megismertem az Anamé Programot, nem volt egy rendszerem, amiben tudtam volna gondolkodni. 

Sokáig úgy tekintettem az életemre, hogy abban minden a véletlen műve: a szülők, a család, ahova beleszülettem, a képességeim, hogy miben vagyok jó, esetleg tehetséges, vagy mi az, ami nehezen megy.

Az volt a fejemben, hogy ez mind a szerencsétől függ. 

Úgy gondoltam, az élet úgy dobálja az embert, mint a legénység nélküli hajót a tenger.

Majd jön valaki, akibe szerelmes leszek, feleségül vesz, és boldogan élünk, mint a mesében. ….hát ez azért nem egészen így történt.

 35 évesen kerültem először kapcsolatba olyan emberekkel és olyan ismeretekkel, akik és amik révén megnyílt számomra egy új perspektíva. Ez azt jelentette, hogy lehet változni és változtatni. Ekkor kezdtem el különböző kurzusokra és tréningekre járni. Az itt megszerzett tudás már elég nagy változásokat hozott az életembe, de valami űrt még mindig éreztem.Amikor ezeken a programokon valamit megtanultam, az egy kis lyukat ugyan befoltozott a világomban, de nem láttam át az egészet, nem volt rendszer, ami mentén tudtam volna haladni…

 15 év telt el kereséssel. Sok könyvet olvastam, sok kurzusra befizettem…

….mígnem 50 évesen megtaláltam az Anamé Jógát.

 Itt megtaláltam, amit kerestem, és ez nem más, mint a csakrák ismerete.

Balázs Valéria Anamé a Csakra Program című könyvében mindent leír a csakrákról és a test energiarendszeréről, ráadásul részletesen és gyakorlatiasan, egyszerűen, logikusan és érthetően. Nekem pont erre volt szükségem!

 Hallottam már korábban is arról, hogy a csakrák a testben elhelyezkedő energiaközpontok, és mindegyiknek más színe van. De ezek az információk korábban nem ragadtak meg.

 De amikor részt vettem az első anamé jógaórán, és magamon tapasztaltam meg a hatékonyságát és az erejét, tudtam hogy megtaláltam, amit kerestem: egy komplett rendszert, ahol energiával dolgozunk, de mégis gyakorlatias.

 A csakrák működése és állapota megtapasztalható, nemcsak könyvekből olvashatunk róla. Az Anamé Program pontosan ebben a megtapasztalásban tud segíteni. A gyakorlatok egyszerűek és segítenek tudatosítani, hogy a testünkben milyen elakadások és régi energiaminták vannak, amelyek akadályozzák a különböző életterületek jó működését, és azt, hogy kiteljesedett életet éljünk.

A csakrák megnyitása nélkül a csakrák tisztításával és töltésével el tudjuk érni, hogy az akadályozó régi minták kitisztuljanak, és helyette olyan új minőségek vegyék át a helyüket, amelyek előreviszik az életünket és szolgálják a fejlődésünket. 

 Mindezt nagyon egyszerűen te is el tudod érni az Anamé jógagyakorlatokkal vagy más néven Karmakiller jógával, illetve az Anamé Program kiegészítőivel.

 Nekem nagyon tetszik, hogy a láthatatlan és a látható világgal egyszerre dolgozunk. 

...hogy ez mit jelent?

 A csakrák és a test energiarendszere szemmel nem látható tartományba tartozik, de az Anamé jóga gyakorlataival el tudjuk érni, hogy ez az energia érezhetővé váljon a testben és a test körüli térben is. Így tapasztalhatjuk meg a létezésüket.

(Egyébként ha valaki kezdőknek való jógát keres, neki is ajánlom az Anamé Programot. Mindenki könnyen meg tudja tanulni és el is tudja végezni a gyakorlatokat, és még a jógalégzést sem kell ismernie hozzá.)

 Budapesten két Anamé jóga stúdió is működik, az egyik Budán van, a másik Pesten.

A jelenlegi helyzetben persze nem tartunk személyes jógaórákat, hanem online tudsz bekapcsolódni, így viszont bármilyen távol is vagy, együtt gyakorolhatunk.

 Lehet, hogy hallottál már a kundalini jógáról. Tudd, hogy a kundalini energia egy minden emberben szunnyadó formában megtalálható erő.

Az Anamé Program nem ébreszti fel a kundalini energiát, hanem a csakrák tisztításával és töltésével a test energiarendszerét hozza egyensúlyba. Ez óriási különbség!

Ha szeretnéd erről meghallgatni Anamé véleményét, akkor itt megteheted: https://www.youtube.com/watch?v=YgLKn1pBuRU&t=615s 

 
Na de térjünk vissza egy kicsit a gyerekkoromra!

 Megosztom veled, hogy milyen volt a kapcsolatom a szüleimmel és hogy az idők során milyen változások történtek bennem ezen a téren.

Elmesélem azt is, hogy hogyan vittem tovább a mintákat a saját gyermekem nevelésénél, illetve hogyan alakultak át ezek a dolgok az Anamé Program segítségével.

1960 nyár vége volt, amikor megérkeztem egy olyan családba, ahol nagyon fontos érték volt a másoknak való megfelelés.

A szüleim abban az időben idősnek számítottak. Anyukám 41 éves volt, apukám pedig 54. Mind a ketten a két világháború között voltak fiatalok. Mind a ketten megélték a második világháborút, sőt apukám részt is vett a harcokban, megsebesült és orosz hadifogságban is volt.

Én akkor gyerekként nem is tudtam ezekről, mert nem beszéltek erről a szüleim.

Azt volt a felfogásuk, hogy a fájdalmakról, nehézségekről, rossz dolgokról ne beszéljünk - mintha ezeket szégyellni kellene, és titokként kellene kezelni.

Egy nagymamám kivételével nem ismertem a nagyszüleimet, mert mire én megszülettem, addigra ők már nem éltek.

Így utólag visszatekintve azt látom, hogy gyerekként eléggé vak voltam a családdal kapcsolatos dolgokra. A szüleim rengeteget dolgoztak, a múltról nem beszéltek, a nagyszüleim meg már nem éltek. Ma már úgy látom, hogy az ősökhöz való kapcsolódásom nem volt olyan mély vagy szoros, és én akkor ezt tartottam természetesnek és nem is hiányoltam.

Ahogy dolgozom magamon az Anamé Program segítségével, és tisztul, változik a gyökércsakrám (amely test szintjén, ahogy írtam már, a farokcsigolya és a lábak testszelvénye is egyben), úgy változik az én hozzáállásom is a szüleimhez és az őseimhez. 

Hogy hogyan tudom elérni, hogy a gyökércsakra területéről a régi családi mintáim kitisztuljanak?

 Nagyon szeretem végezni az Anamé jóga gyakorlatokat, minden nap 1 órát gyakorlok, de ha van rá lehetőség, akkor többet is. 

(A weboldalon található az Anamé órarend, ahol mindenki kedve szerint válogathat a különböző csakraspecifikus órák között, sokféle óratípusból. De persze ha valaki nem tudja eldönteni, hogy számára melyik lenne a legkedvezőbb, akkor az oktatók tudnak ebben segíteni.)

Rengeteg gyökércsakra órán és kurzuson vettem részt. 

De nemcsak Anamé jóga gyakorlatokat végeztem és végzek napi szinten, hanem nagyon szeretem használni a gyökércsakrás Anamé kristályokat is. A csakratisztító karkötők is mindig a kezemen vannak. 

 Nagyon fontos volt számomra, hogy a gyökércsakra területe minél előbb jó állapotba 

kerüljön, ezért a gyökércsakra Anamé vizeket is folyamatosan ittam, illetve nagyon szerettem hallgatni Anamé hanganyagokat. A gyökércsakra CD hallgatása a mai napig segít abban, hogy nyugodt és stabil maradjak.

Már írtam az előző posztjaimban, hogy a gyökércsakrám energetikailag alulműködött. 

 Gondolom, ez némi magyarázatot kíván!

 Igaz, hogy a lábaim mindig elég masszívak voltak, de olyan érzésem volt, mintha a talpamon nem lett volna súly, mintha nem érintkezett volna rendesen a talajjal. A lábizmaim feszesek voltak, a farokcsigolyám hátrafalé erősen kiállt és felfelé húzott. 

Ez mind olyan jel, amelyből egy csakradiagnózis során egyértelműen látszik, hogy bizony van ott bőven feladat, mert a régi minták és félelmek leszorították ezt a területet.

Nem véletlenül éreztem tehát magam idegennek, gyökértelennek és kívülállónak ebben a világban.

Mindig fontos volt a biztonság számomra, és pontosan azért, mert nem éreztem  sem érzelmileg, sem anyagilag biztonságban magamat. 

Ezek a felismerések is utólag érkeztek meg, ahogy egyre jobban kitisztultak a gyökércsakrámhoz tartozó életterületek. Rálátok arra a valóságra, ami valóban van. Már nem a saját fájdalmaimon és sértettségemen keresztül látom a világot, mert az elferdíti a dolgokat. 

Erre nagyon jó példa, amit már az első posztomban is leírtam - ez a történet erősen belém vésődött. Ha esetleg nem olvastad volna, leírom ide újra:

 Mindig nagyon vágytam a szeretetre, és úgy éltem meg gyermekként, hogy nem kapok elég figyelmet és szeretetet, mert a szüleim állandóan dolgoztak. 

Bennem emiatt fájdalom és sértettség volt. Amikor elsőosztályos voltam és le tudtam írni az első szavakat, egy fadarabra krétával azt írtam, hogy “engem nem szeret senki”.

Úgy gondoltam senki nem fogja elolvasni, de anyukám megtalálta és emlékszem, mennyire megsértődött, hogy én ilyet írtam. Most már a fájdalmát is át tudom érezni, mert valójában ez nem így volt. Nagyon-nagyon szeretett és mindent megtett értem.

Mindannyian így vagyunk. Amíg a régi energiamintáink itt vannak velünk, azok irányítják az életünket, azokon keresztül látjuk a világot, és nem biztos, hogy a valóságot mutatják. 

 Nehéz, de csodálatos folyamat volt, ahogy megváltozott a gondolkodásom, átalakultak az érzelmeim a szüleimmel és a családommal kapcsolatban. Hosszú volt az út, ahogy a bírálat és az elégedetlenség átalakult szeretetté, elfogadássá, hálává feléjük. Azóta azt is belátom már és érzem, hogy minden a helyén volt és van. 

Kutatok az emlékeimben, hogy konkrét példát találjak és megosszam veletek, hogy az én átalakulásom hogyan segítette a szüleimet.

Mivel ők már rég nem élnek, így ez egy kicsit nehéz, de eszembe jutott egy nagyon kedves emlékem..

Apukám már jóval korábban elment tőlünk, de anyukám még élt, amikor elkezdtem az Anamé Programot, és vele kapcsolatban volt egy csodálatos megélésem.

Már írtam korábban, hogy úgy éreztem nem vagyok szeretve. 

Ennek egyik okát említettem már: úgy éltem meg, hogy kevés figyelmet kapok. A másik oka az volt, hogy – persze tudom, hogy jó szándékból, de – anyukám mindenért kritizált. Bármit csináltam, nem volt elég jó, vagy máshogy kellett volna csinálnom. Én ezt akkor úgy éltem meg, hogy semmi nem jó, amit csinálok, vagyis nem vagyok jó. Elkezdtem visszahúzódni, féltem újat kipróbálni, és nem beszéltem magamról. Mindig úgy éreztem, bírálva vagyok.

De ha őszinte vagyok magamhoz, én is hasonlóan álltam hozzá. Én is tudtam kritizálni. Lehet, hogy nem mindig szavakkal, de az arcomról tudom, hogy sokszor 

leolvashatta, és rengeteg ellenállás is volt bennem.

És volt még valami. Nálunk nem volt szokás az érzelmeket kifejezni sem szavak, sem érintés, sem ölelés formájában. Ez valahogy gyengeségnek tűnt.

Belül mégis éreztem ennek a hiányát, és vágytam arra, hogy az érzelmeimet kimutassam szavakban és ölelésben, de én magam sem tudtam megtenni 

Már 1-2 éve végeztem az anamé jóga gyakorlatokat, amikor az egyik hétvégén meglátogattam otthon anyukámat.

Nagy különbséget éreztem a jelenlétemben, ahogy ott tudtam vele lenni.

Nem a hibákat kerestem, nem volt bennem ellenállás, bírálat, támadás vagy védekezés: bármit mondott, csak egyszerűen nyitott szívvel hallgattam.

Emlékszem, csodálatos volt így együtt lenni, és akkor ott először mondtam meg neki, hogy szeretem és meg tudtam ölelni. 

Érdekes volt látni a zavarát és ahogy igyekezett kicsúszni az ölelésből, de ott akkor valami megváltozott közöttünk. 

Onnantól kezdve minden találkozáskor, vagy beszélgetéskor elmondtam neki, hogy szeretem és az ölelésekből sem akart már kibújni úgy, mint először.

Ahogy írom ezeket a  sorokat, most is könnyes a szemem, annyira megérint.

Nagyon boldog és nyugodt vagyok, hogy anyukám úgy tudott innen elmenni, hogy tudtunk szívből kapcsolódni, meg tudtuk ölelni egymást és ki tudtuk mondani, hogy szeretlek.

Úgy érzem ez a legtöbb, amit adni tudtunk egymásnak az életben.

Az Anamé Program abban segít, hogy a régi minták, berögzültségek, fájdalmak és félelmek leoldódjanak és kikerüljünk ezeknek a fogságából és irányításából, és képesek legyünk meglátni a valóságot. Meglátni, hogy csak a szeretet létezik.

Lehet, hogy ez most így ezó-szövegnek  hangzik, és lehet hogy már sok könyvben olvastál erről, de én akkor is meghívnálak, hogy gyere, próbáld ki, és meg tudod tapasztalni ennek az igazságát az érzések szintjén is.

Gyerekként és még fiatal felnőttként is úgy gondoltam a családra, hogy a véletlen műve, hogy hova születtünk. Van, aki szerencsés, és szerető, melegszívű, okos szülőkhöz és esetleg még jó anyagi helyzetben is lévő családba érkezik. 

Bennem mindig volt elvágyódás, hogy jobb lett volna máshová születnem, más tulajdonságokat és külsőt örökölni, mert akkor úgy gondoltam, hogy a szüleimtől 

örököltem a vaskos lábaimat, amiket nagyon nem szerettem. A kiálló farokcsigolyámat, a vékony és kevés hajamat. Úgy gondoltam, hogy a szüleim tehetnek mindenről, ami nem tetszett magamon. 

De nemcsak ezekre, hanem a belső tulajdonságaimra is úgy gondoltam, hogy azok is szülői örökség részei, és például arról is ők tehetnek, hogy indulatos és robbanékony vagyok, mint az apukám…

Elégedetlen voltam a családommal, magammal, az egész életemmel, sőt, az egész világgal.

Az Anamé Program teljesen átírta bennem ezt a hozzáállást.

Megértettem Anamé véleményét, mert már én is tudom, és érzem, és látom is az összefüggést, hogy nem véletlenszerű, hogy melyik az a család, ahová megérkezünk, hanem egy tudatos, magasabb irányítás műve. 

Mi, akik egy családba születtünk le, ugyanazzal az életfeladattal érkeztünk, és azt kell megemelnünk, abban kell fejlődnünk. Ezzel az egész világot is segítjük a fejlődésben.

Most már úgy tekintek ezekre a dolgokra, hogy tudom, a fejlődésem szempontjából a lehető legjobb családot kaptam. Az elutasítás és a bírálat helyett hála és szeretet van a szívemben a családom minden tagja iránt.

Ahogy magamon dolgoztam, és találkoztam a saját fizikai és lelki fájdalmaimmal, úgy értettem meg a szüleimet is, hogy bennük is mennyi félelem és fájdalom volt.

És ahhoz, hogy kibírják, hogy túléljenek, ahhoz arra volt szükségük, hogy ne beszéljenek a fájdalmas vagy szerintük szégyenletes dolgokról.

Úgy tettek, mintha minden rendben lenne, de ez csak egy egyszerű túlélési üzemmód volt. Most értettem meg igazán őket. Tisztelem, szeretem és becsülöm, ahogy éltek és amilyenek voltak. Hálás vagyok értük, és annak is, hogy lehetőséget adtak nekem az életre.

Ahogy most érzek a családom felé, annak már semmi köze sincs a gyerekkori elutasításnak.

Lehet, hogy hallottál már arról, hogy a gyökércsakra szintjén maradva a bal lábunk az anyai vonalat képviseli, míg a jobb lábunk az apai oldal. 

 Így is érdemes megfigyelni a két oldal közötti különbséget.

Nekem a bal oldalam fizikai szinten mindig erősebb volt, mint a jobb.

A családunkban ez úgy képeződött le, hogy anyukám volt a határozott, az irányadó, az útmutató. Apukám visszahúzódó volt, ő a felelősséget és a döntések meghozatalát is anyukámra bízta. 

Emiatt sokat bíráltam és gyengének tartottam, de most már tudom, hogy benne is annyi fájdalom és félelem volt, ami miatt így viselkedett, hogy teljesen megértem és tisztelem, ahogy élt.

Nemcsak hogy elfogadóvá, megértővé  és szeretetteljessé váltam  a szüleim a családom és az őseim iránt, hanem a csakrák tisztításával és töltésével az Anamé Program abban is segített, hogy lehulljanak a régi minták, begyógyuljanak a régi sebek és fájdalmak, és a saját életünkben már ne vigyük tovább ezeket.  Az Anamé Program nemcsak a saját személyes életemre hat ki, hanem kihat és segíti a felmenőimet is ebben a folyamatban, és természetesen az utánunk következő generációkra is kihat. És közben nem kell ismernünk hozzá a történeteket, hogy hogyan éltek, mit csináltak az őseink, így is átíródnak a régi minták és gyógyulnak a régi fájdalmak.

Ebben részben elsősorban az anyukámmal való kapcsolatomat osztottam meg, mert úgy érzem, ő volt az életemre a legnagyobb hatással. De szeretnék írni a  folytatásban arról is, hogy honnan indult és hogyan változott meg a kapcsolatom a  gyerekemmel és a fiútestvéremmel az Anamé Program hatására.

 Ha kíváncsi vagy a folytatásra, tarts velem legközelebb is!

Szeretettel,

Mária