Vagyis hogyan tudod megtalálni a benned rejlő szabadság érzését, ami nem függ a külső körülményektől?

 Arról fogok írni ebben a posztban, hogy számomra mit jelent szabadnak lenni. Elmesélem a saját útkeresésemet és azt, hogy régebben hogyan szerettem volna megélni a szabadság iránti vágyamat. Beszámolok arról is, hogy az Anamé Program miként hozta meg a megoldást az életembe, a végén pedig adok 3 gyakorlatias tippet. Tarts velem!

Ugyan ki ne vágyna arra, hogy megélje a szabadság érzését? De vajon mit jelent szabadnak lenni? És ki mikor és mitől érzi azt, hogy a szabadságában korlátozva van?

Én egész életemben korlátozva éreztem magamat, először gyerekként a szüleim által. Idős szülők gyermekeként nevelkedtem. Nálunk nagyon sok szabály volt azzal kapcsolatban, hogy mi helyes és helytelen, és ezeknek a keretei között éltük az életünket. Például hétköznap csak este kapcsoltuk be a TV-t, napközben csak hétvégén engedték a szüleim, hogy nézzem a műsort.

A mostani gondolkodásommal már hálás vagyok a szüleimnek a keretekért és a szabályokért, azonban a 60-as években, amikor még újdonság volt a TV, én szívesen néztem volna többet, de nem lehetett.

Vagy például minden nap pontosan délben volt az ebéd. Ha éhes voltam, ha nem, az asztalhoz kellett ülni. Most már látom, hogy ahhoz az életformához ahogy éltünk, kellett a rendszer, különben apukám nem tudta volna vinni a vállalkozását. Akkor azonban ezeket a szokásokat korlátozásnak éltem meg.

Azután jöttek az iskolás évek. Nekem az kínszenvedés volt, a teljesítménnyel, a megfeleléssel, a szabályokkal, az egyenruhával. Vártam, hogy 18 éves legyek, és végre szabadon élhessek a szülői ház és az iskola kötöttségei nélkül. Gyerekként vágytam rá, hogy felnőjek. Azt gondoltam, hogy milyen jó lesz, ha felnőtt leszek, mert akkor azt csinálok majd, amit akarok, és szabadon élhetek.

Azután jöttek a felnőtt évek és nem mondom hogy nem éltem meg a szabadság érzésének az örömét rövidebb ideig, de még mindig bekorlátozottnak és szűknek éreztem az életem. Azt gondoltam, hogy a pénz és a több szabadidő megadja a szabadságot.

És igen, adott szabadság érzést a pénz. Jó volt megvásárolni a vágyott dolgokat. Jó volt szép házban jó körülmények között élni. Jó volt a világban utazni, megnézni szép helyeket és megtapasztalni szép élményeket, és közben megélni a szabadságát annak, hogy ezt megtehetem. Hálátlan lennék, ha ezt nem látnám be. A szabadságnak ez az érzése azonban rövid ideig tartott, elmúlt, így kerestem az újabb lehetőséget, amely megadja. 

De valami többre vágytam. Olyanra, ami tartós, ami mindig velem van, ami független a pénztől, a külső dolgoktól, vagy helyzettől. Mondhatnám azt is, hogy örök.

Az egész életemre jellemző volt egyfajta nyughatatlanság, mintha valamit keresnék, vagy meg akarnám érteni a világ értelmét, működését. Ez a keresés indított el azon az úton, hogy már nem kívülről akartam megoldani az életemet, hanem rájöttem, hogy nekem kell változnom.

Amikor erre rájöttem, először azt gondoltam, hogy hiányzik belőlem valami. Hogy meg kell tanulnom valamit és újabb ismeretekhez kell jutnom, így elindultam az úgynevezett személyiségfejlesztés útján. Módszereket és technikákat ismertem meg, amelyek ideig-óráig adtak ugyan megnyugtató válaszokat a kérdéseimre, ám nem éreztem azt, hogy megkaptam volna a megoldást. A szabadság érzésének a hiánya továbbra is dübörgött bennem.

Már igazából nem tudtam, hol is keressem a kérdéseimre a választ. Nem tudtam, hol fogom megtalálni azt az érzést, amikor szabadnak, boldognak, kiáradónak érzem magam. Az Égiek azonban az Anamé Program formájában a megfelelő időben elküldték a választ.

Az Anamé Program a belső világról szól. Elindultam hát befelé, hogy megismerjem és találkozzam a belső világommal, és hogy kitisztítsam mindazt, ami akadályoz abban, hogy szabadnak érezzem magamat.

Nagyon nagy irányváltás volt az eddigi életemhez képest az, hogy nem kívül kell keresem a megoldást, hanem belül. Az Anamé Program segített rálátni, hogy nem hiányzik belőlem valami olyan, amit meg kell szerezni, hanem inkább letenni és tisztítani kell azt, ami elfedi a valódi lényemet: azt, aki szabad és boldog tud lenni ebben a világban.

50 évesen tehát elkezdtem a belső munkát magamon, és szeretném is mondani mindenkinek, hogy soha nincs későn elkezdeni ezt az utat.

Az Anamé Program a test energiarendszerével dolgozik. Az Anamé jógagyakorlatokkal és az Anamé Program eszközeivel megtörténik a csakrák tisztítása és energetizálása. Az Anamé jóga kezdőknek is ajánlott, mert a gyakorlatok könnyű elvégezni.

Balázs Valéria Anamé - aki megalkotta az Anamé Programot - a Csakra Program című könyvében részletesen ír a csakrákról és azoknak a működéséről. Anaméról és az Anamé Program születéséről többet is megtudhatsz Anamé blogjából, amely itt található.

A program minden csakrát érint, így én is minden életterülettel foglalkoztam az elmúlt 10 évben. Nagyon izgalmas utazás - ami még mindig tart - megismerni a belső világunkat. Találkozni azokkal mintákkal, amelyek, bár eddig nem voltak tudatosak, mégis meghatározták az érzelmeimet, gondolataimat és a viselkedésemet. Ilyenkor sok felismerés éri az embert a múlttal kapcsolatban (ezért is szeretem leírni az Anamé Program megismerése előtti életemet). Ám nemcsak felismerések jönnek, hanem változás is, mert kitisztulnak a régi minták, így a helyükre új minőség tud lépni.

Az Anamé Program segítségével végzett belső munka során találkoztam a félelmeimmel is, amelyek állandóan megfeszített állapotban tartottak. Kívülről nézve érthetetlennek tűnik, hogy miért kell félni attól, hogy a boltban egy kiló kenyeret kérjek az eladótól, hogy felhívjak valakit telefonon, vagy hogy kérdezzek vagy kérjek valakitől valamit. Az ismeretlen dolgokról vagy helyzetekről nem is beszélve. Bennem erős félelmet, hozott fel a számítógép használata is. Ám ezeket most nem is akarom részletezni, mert egy korábbi posztben már írtam a félelemekről. Inkább a felismerést és a megoldást szeretném megosztani.

Röviden szinte az élet minden pillanatától féltem, kivéve azt, amikor egyedül lehettem a belső világomban. Akkor kérdezheted, hogyan is boldogultam addig? Úgy, hogy elnyomtam a félelmeket és nem akartam tudomást venni róluk - selejtesnek tartottam magam miattuk, úgy gondoltam, hogy bennem van a hiba -, és egy keménységet húztam magam köré, aminek a segítségével véghez tudtam vinni a különböző feladatokat.

Rájöttem, hogy a félelmek - amelyek zsigeri szinten voltak jelen, - folyamatosan beszorítottak. Ha elképzeled, hogy milyen érzés az, amikor szabad vagy, akkor a test szintjén azt érezheted, hogy ellazul és kifelé tágul a tested, mintha a test határai fellazulnának, elmosódnának, és a test körüli tér is tág lesz. Nincs félelem, a gondolatok nyugodtak. Ez felszabadult, könnyű és természetes érzés. Én így tudom leírni, amikor szabadnak érzem magamat. 

Leírok egy konkrét helyzetet is, amely tükrözi a változást, ami történt bennem: régebben bármikor, ha idegen helyre kellett mennem autóval és én vezettem, már attól erős félelemhullám söpört végig rajtam az összes testi tünettel együtt, ha csak rágondoltam a helyzetre, és mindig nagyon nehezen tudtam elindulni. Most azt vettem észre, hogy egy ilyen szituációban nem érzem a félelmet, hanem kíváncsian és izgatottan várom, hogy új helyzetbe kerülök. Annyira más így élni! És tudom, hogy a változást az okozza, hogy a régi minták, amelyek a félelmet fenntartották, leoldódtak.

Nekem a szabadság azt jelenti, hogy félelem nélkül élni. Ami nem azt jelenti, hogy vakmerő és felelőtlen lennék, hanem inkább megszabadulás a félelmeket fenntartó energiamintáktól.

A megoldás

Szinte minden alkalommal leírom, hogy mind a hét csakrával foglalkoztam és foglalkozom a mai napig is, a különböző témáknál azonban mindig más-más csakra kap nagyobb hangsúlyt.

A gyökércsakra alulműködése miatt bennem rengeteg félelem volt. Féltem minden újtól, változástól, bizonytalanságtól, és anyagilag is rossz helyzetben voltam.

Emlékszem, amikor először mondta el Anamé a véleményét a csakráim állapotáról: azt mondta, hogy olyan mintha a talpam nem érintkezne a talajjal. (A gyökércsakra a lábak és a farokcsigplya területe.) És igaza volt, valóban nem igazán voltam itt a Földön.

Rengeteg gyakorlás van már mögöttem, minden kurzuson részt vettem (ezek nem jógatanfolyamok voltak), ami a gyökércsakra tisztításáról és energetizálásáról szólt. Itt a cél sosem a kundalini erő felébresztése volt, mint a kundalini jógában, hanem a gyökércsakra egyensúlyának a megteremtése. Heti rendszerességgel egyéni órákra is jártam, és mindent betartottam, amit Anamé javasolt, hogy a gyökércsakra területe jobb állapotba kerüljön. 

Amióta megjelentek az Anamé által energetizált kristályok (csakratisztító karkötők), csakravizek, valamint a hanganyagok, folyamatosan használom őket, és érzem, hogy mekkora segítség minden eszköz ahhoz, hogy kitisztuljanak a félelmeket fenntartó energiaminták.

A szívcsakra a következő terület, amivel szintén rengeteget foglalkoztam mind gyakorlással, mind az Anamé Program eszközeinek a segítségével, ugyanis a szív raktározza el az érzelmi lenyomatokat, legyen ez akár boldogító és örömteli, akár nehéz, fájdalmas, vagy félelmetes. Volt mit kitakarítani erről a területről, és még nincs is teljesen vége a munkának, de már sokkal-sokkal jobb. Érzem, ahogy a szívem stabil és nyugodt tud maradni olyan helyzetekben is, amelyekben nem is olyan régen még félelmek és fájdalmak bukkantak fel. Nagyon jó megélni ennek a szabadságát is.

A harmadik szem és a koronacsakra kiegyensúlyozottabb állapota szintén olyan, ami, úgy érzem, sokat segít abban, hogy megéljem a szabadság érzését. Az Istenről alkotott elképzelésem is nagyon átalakult. Régebben a materialista és a büntető istenkép keveredett bennem. A Karma Killer jóga és az Anamé Program eszközeinek a segítségével azonban mára mind a harmadik szem területéről, mind a koronacsakra területéről leoldódtak azok az energiaminták, amelyek fenntartották a régi világnézetet, és félelmet generáltak. Ezek helyén támogató, szerető istenkép született meg bennem, aki nem büntet, hanem segít minket a fejlődésben.

De nemcsak az Istenről alkotott nézetem változott meg, hanem az energiamunkával - ami könnyen elvégezhető gyakorlatokból és egyszerű jógalégzésből áll - sikerült megtapasztalnom az energia áramlását is mind a testemen belül, mind az azt körülvevő térben. Ez számomra ad egy bizonyosságot, hogy mi magunk is többek vagyunk, mint a fizikai testünk, és hogy a fizikai világon túl is létezik világ. Sőt, nemcsak hogy létezik ez a láthatalan világ, hanem képesek vagyunk folyamatosan kapcsolódni hozzá. Számomra ez a tapasztalás és az Istenről alkotott új világkép hatalmas támaszt jelent, amikor kihívás vagy nehéz helyzet adódik az életemben.

Nekem ezek voltak a fő területek, amelyek érintettek voltak a szabadság témájában. Azonban ez mindenkinél más, és csakraanalízis alapján meg tudjuk mondani, hogy kinek melyik csakrával van a legfőbb feladata. Amikor valaki elkezdi az Anamé Programot, az első konzultáció egyébként ingyenes. Jelenleg az összes jógaórát az online térben lehet elérni, ezekre az Anamé Órarendben lehet bejelentkezni. A két Anamé jógastúdió még nem nyitott meg a személyes gyakorlási lehetőségre, ugyanakkor az online tér hatalmas előnye, hogy így az Anamé jóga Budapesten kívül élők számára is bármikor elérhető.

Végül pedig szeretnék három gyakorlatias tippet is adni, amelyek segíthetnek elérni a félelem nélküli magasabb energiaszintet, és ezzel megélni a szabadság érzését.

1. Helyezkedj el jógaülésben vagy akár széken ülve. A hátad legyen egyenes, és lélegezz be a szívedbe orron keresztül, majd a kilégzés is orron át történjen. A légzésed és a figyelmed segítségével kapcsolódj a szívedhez, és figyeld meg, milyen érzésekkel találkozol.
2. Végezd el a stresszoldó gyakorlatot, amelyet itt találsz.
3. Lehet hogy voltál már olyan élethelyzetben, hogy indokolatlanul erős félelmek törtek rád. Nálam ilyen irracionális félelmek jelentkeztek már ügyintézésnél, egy telefonbeszélgetés lebonyolításakor, vagy volt, amikor csak boltba kellett mennem vásárolni. Ilyenkor ezek a félelmek eluralnak, lebénítanak, és eltűnik a szabadság érzése. Ha ilyen helyzetben találod magadat, azt ajánlom, hogy állj bele, és tedd meg!

Én ezt úgy szoktam, hogy tudatosítom magamban a félelmet (nem tagadom le), és megteszem az első lépést abban a helyzetben, amitől félek. A végén kiderül, hogy nem volt mitől félni, és erőt, önbizalmat érzek.

Köszönöm, hogy itt voltál velem, és remélem, találkozunk a következő alkalommal is. Az Anamé Életmód 21 napos Otthon kihívással kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg veled arról, hogy a feleslegessé vált  tárgyak elengedésével hogyan lehet a hátráltató érzelmeket, gondolatokat és szokásokat is elengedni. 

Várlak szeretettel,

Mária