Avagy célokról és célkitűzésről a csakrák szintjén és arról, hogyan segíti az Anamé Program a célok elérését

Köszöntelek, kedves olvasó!

Mivel ez az írás január elseje környékén jelenik meg, ezért gondoltam, hogy írok az újévi fogadalmakról, de nem is csak az újévi fogadalmakról, hanem a célokról úgy általában, hiszen ez valójában egy sokkal nagyobb téma.

Új év, új kezdet - sokan gondolnak így január elsejére, hogy ez egy jó alkalom megújulni, változni. Milyen célok merülhetnek fel az emberben? Például

...jó lenne elengedni régi mintákat, például leszokni a dohányzásról, kávéról, alkoholról...  

...vagy lehet, hogy új szokásokat kellene felvenni ahhoz, hogy a vágyott célt elérjük, például pontosan érkezni vagy reggel időben felkelni…

...talán az egészségért kellene többet tenni, például  jó lenne változtatni az étkezési szokáson, vagy elkezdeni sportolni, esetleg többet tartózkodni a szabad levegőn…

...jó lenne leadni a testsúlyból..

...vagy új munkát találni, vagy valami új dologba belekezdeni, mert követni kell a körülmények változását, például jó lenne megtanulni autót vezetni vagy a számítógépet használni…

...lehet, hogy valamilyen belső változásra lenne szükség, például jó lenne nyugodtnak és békésnek maradni a nehéz helyzetekben, vagy szeretetteljesebb lenni a nehéz emberi kapcsolatokban.

Mindig nagyon csodáltam azokat az embereket, akik olyan tudatosak és motiváltak, hogyátgondolják és összegzik az elmúlt évet, és levonva a tanulságokat, megtervezik, hogy mit szeretnének megvalósítani a következő évben. Sőt, még azt is végiggondolják, hogy ehhez mire van szükségük és mit kell tenniük hozzá, majd eszerint cselekszenek, és mindent megtesznek azért, hogy elérjék a céljaikat.

Ahogy ez nálam működött

Én nem voltam ennyire tudatos. Én egy folyamaton mentem és megyek még most is keresztül, hogy megtanuljak céltudatos lenni, valamint hogy legyen erőm és motivált maradjak a tettekhez.

Az  életemnek volt olyan időszaka, amikor egyáltalán nem tudtam megfogalmazni a céljaimat, nemhogy tegyek értük. Majd egy csomó célkitűzés tréning után eljutottam odáig, hogy már meg tudtam fogalmazni a céljaimat, elképzelnem is sikerült őket, de tettekre nem került sor, mert mindig találtam valami kifogást, hogy miért nem alkalmas most az idő, és miért lesz jobb holnap, vagy jövőre elkezdeni. A halogatástól rosszul éreztem magamat és ezt még fokoztam azzal is, hogy lustának és kényelmesnek gondoltam magamat.

Most már tudom, hogy ez nem így van. Oka van, ha valakinek nincsenek jól megfogalmazott céljai, vagy ha nem tud tenni értük, vagy mind a kettő egyszerre. Ma már tudom, hogy van kiút a céltalanságból és a tehetetlenség érzéséből.

Tudom, hogy nekem is van még ezzel feladatom, és ez blogjegyzet azért is született meg bennem, mert ez az év nagyon sok új dolog elé állított, ami rengeteg félelmet és ellenállást hozott fel bennem, és látom, hogy a félelmek hogyan hozzák létre az ellenállást, ami pedig  halogatáshoz vezet.

Úgy gondoltam, hogy én is megnézem magamban ezt a témát, és tudatosítom a folyamatokat. Szeretek időrendi sorrendben haladni, mert azt vettem észre, hogy gyönyörűen kirajzolódik a fejlődés folyamata.

Ahogy most visszaemlékszem a gyerekkoromra, nem volt nálunk divat az érzelmeket kimutatni vagy beszélni róluk. Az érzelmek létezése a gyengeségre utal és mi nem lehetünk gyengék. Sokszor hallottam anyukámtól, hogy legyek kemény, álljak bele a feladatokba, az élet ilyen. Ahogy most látom, van benne igazság, és jó, ha bele tudok állni a feladatokba. De a másik oldal, hogy ne vegyek tudomást az érzéseimről oda vezetett, hogy mindent elnyomtam magamban, mert sem a jó, a szeretetteljes érzéseket, sem a félelmet nem tudatosítottam. Ugyanakkor nagyon féltem mindentől és mindenkitől, de ezt nem mertem magamnak sem bevallani, és mindent megtettem, hogy a külvilág ne vegye észre.

Most már tudom, hogy, hogy az, amit magamról gondoltam, hogy lusta és tehetetlen vagyok, nem igaz. A félelmek azok, amelyek megakadályozták és a mai napig is megakadályozzák, hogy kezdeményezzek, vagy belevágjak valami újba vagy ismeretlenbe.

A változás első szele

Az életem első 35 évét úgy éltem le, hogy olyan céljaim voltak, amiket körülöttem élő embereknél láttam. Iskolákat elvégezni, hogy könnyebb életem legyen, mint a szüleimnek volt. Majd férjhez menni, legyen családom, szülessen gyerekem, és mindez egy szép családi házban. Legyen egy olyan munkám, amit szeretek, legyen meg az anyagi biztonság. Tudjak utazni, nyaralni, és lehetőleg minél kevesebb kihívással, a biztonságra törekedve éljem le az életem. Ez egy darabig ment is, de az élet valahogy mást akart tőlem...

 Megjelent ugyanis az életemben egy olyan cég és üzleti lehetőség, ami felforgatta az addigi magamról és az életről alkotott elképzeléseimet. Ekkor kezdtem el megismerkedni a különböző tréningekkel és módszerekkel, amelyek kiszedtek abból a reménytelenségből, hogy áldozatként éljem le az életem. Fantasztikus volt felismerni, hogy képes vagyok változni és változásokat létrehozni az életemben. 

Ez 25 évvel ezelőtt történt, és ekkor kezdtem el a célok fontosságáról tanulni, valamint a célok kitűzésével is foglalkozni. Elkezdtem magamon tudatosan dolgozni, és sok technikát tanultam, amikkel úgy gondoltam, hogy jobbá tudom tenni az életemet. Többek között foglalkoztam a célok kitűzésével és elérésével is.

Nemcsak azt mertem már elképzelni, amit addig láttam a környezetemben, hanem bátorítást kaptam arra, hogy merjek álmodni, legyenek nagyobb céljaim, és gondoljak nagy dolgokra  még akkor is, ha még nem tudom elhinni vagy lehetetlennek tartom őket. Majd, ha megvan a vágyott cél, akkor induljak el megvalósítani.

Ezeken a tréningeken főleg azt tanultam meg, hogy legyenek álmaim. Gondoljam végig, mire vágyom, hogyan szeretnék élni, mit szeretnék megtapasztalni. Képzeljem el a körülményeket, hogy kik vesznek körül. Rajzoljak egy nagyon részletes képet, ami legyen  színes és részletes. Ha tudok, illatokat, ízeket és hangokat is kapcsoljak a képhez, és figyeljek közben a testemben jelentkező jó érzésekre, az örömre és a boldogságra. Majd gondoljam végig, hogy mire van szükségem, és mit kell tennem ahhoz, hogy mindez megvalósuljon… és kezdjek el cselekedni.

Az álmaimat még össze tudtam írni és és el is képzeltem őket, de amikor a tettekre került a sor, egyszerűen lefagytam. Azt éreztem, hogy nincs meg a kellő lendület, mintha valami folyamatosan visszahúzna. Olyan érzés volt, mint amikor az autóvezetésnél egyszerre nyomja az ember a gázt és a féket is. A célok és a hozzájuk kapcsolódó jó érzések adták az elindulás vágyát, de a másik oldalról húztak vissza a félelmek, amik megakadályozzák hogy cselekedjek és tegyek azért, hogy elérjem a céljaimat.

Ezek a félelmek olyan mélyen voltak bennem, hogy nem láttam rájuk, csak a kettősséget éreztem: hogy szeretnék valamit, de nem vagyok képes elindulni és tenni érte. Szétszedett ez az érzés, nem értettem, ugyanakkor bántottam magamat azzal, hogy mindez azért van, mert lusta, kényelmes és tehetetlen vagyok.

Több  célkitűzéstréningen is tanultam, és próbáltam alkalmazni, hogy a vágyam a cél eléréséhez nagyobb legyen, mint a félelmem. Ez ideig-óráig sikerült is, de valahogy mindig visszacsúsztam.

Nagyon szerettem a célkitűzéstréningeket. Mindig motiváltan mentem haza, és biztos voltam abban, hogy megvan a tuti megoldás, és végre a cselekvés is könnyen fog menni, de a kurzusok után napról-napra csendesedett el bennem az erő és a lendület, ami a tettekhez kellett volna. Olyan dolgot kellett csinálnom, ami a komfortzónán kívül esett, és ez olyan mély és számomra is tudattalan félelmeket mozgatott meg, amelyek megbénítottak, ha cselekedni kellett.

Mivel én mindig csendes, visszahúzódó voltam, inkább megfigyelőként voltam jelen a helyzetekben, és  félelmetes volt kilépni a passzivitásból és aktívvá, kezdményezővé válni. Akkor még nem tudtam ezt így megfogalmazni, csak azt éreztem, hogy hiába vannak meg  a céljaim, mégis amikor a tettekre került a sor, mindent kitaláltam, hogy ne kelljen őket megtenni. Elkezdtem más dologgal foglalkozni, húztam az időt, halogattam, majd megnyugtattam magamat, hogy holnap megteszem. Aztán jött a holnap, és kezdődött minden elölről. Hogy ennek az időhúzásnak mi lett a vége?

Az egyik, hogy az adott dolgot addig halogattam, míg végül feledésbe merült és nem tettem meg. Vagy hosszas vergődés után végre megtettem, és amikor túl voltam rajta, nagyon boldogító és jó érzés volt, hogy megcsináltam, és nem értettem, hogy miért húztam ilyen soká az időt, amikor az sem volt jó érzés. Mennyire ismerős ez a viselkedésminta, illetve a hozzá tartozó érzések?

Nem értettem, miért félek ennyire megtenni egyszerű dolgokat. Magamban kerestem a hibát, és jöttek a szokásos gondolatok, hogy lusta, tehetetlen és kényelmes vagyok. Legbelül éreztem, hogy ez nem igaz, mégis sokat bántottam magam ezért. 

És még valami eszembe jutott: volt egy rendszeresen visszatérő álmom a tehetetlenséggel  kapcsolatban. Míg mások zuhannak vagy repülnek álmukban, addig nekem a tehetetlenség kimerült érzése jött, az, hogy nem tudok valami feladatot elvégezni vagy egy megadott  helyre eljutni, pedig nagyon küzdöttem érte. Ilyenkor kimerülten, fáradtan és csalódottan ébredtem fel. Ennyire mélyen volt bennem a tehetetlenség érzése. 

Elkezdődik a gyökeres átalakulás

Itt tartottam, amikor, 2011 januárjában részt vettem az első Anamé jóga órán. Nem tudtam, hogy az életem legnagyobb kalandjába kezdtem, amely teljes egészében megváltoztat és új irányt ad az életemnek.

Ahogy már írtam a korábbi blogposztjaimban, a fejlődés mindig érdekelt, az Anamé Programot azonban az anyagi helyzetem javítása miatt kezdtem el. Azért, hogy 50 évesen el tudjam tartani magam, megteremtsem az anyagi biztonságot, és hogy találjak munkát, végül azonban ennél sokkal többet kaptam. Ugyanis az Anamé Programmal és Balázs Valéria Anaméval történő találkozásom az egész életemet megváltoztatta.

Az Anamé Program nem egy újabb technika vagy tudás elsajátításában segít, hanem ellentétesen működik: letisztítja rólunk mindazt, ami felesleges, tehát a félelmeket, a régi és berögzült gondolatokat, és a világnézetet, ami mind megakadályozzák, hogy azok legyünk, akik valójában vagyunk.

 Most két kérdés is felmerülhet benned, kedves olvasó:

Hogyan tudja az Anamé Program elérni, hogy a régi minták leoldódjanak?

Én már az első jógaóra után éreztem, hogy több lett az energiám, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lettem, pedig csak egyszerű mozgásokat és légzéseket végeztünk. A Karma Killer jóga nem egy hagyományos budapesti jógamódszer. Egyáltalán nem kell jártasnak lenni a jógatanfolyamokban és ismerni a jógalégzést ahhoz, hogy ezeket a gyakorlatokat elvégezzük. Én sem jártam korábban jógaórákra, semmit nem tudtam a kundalini jógáról, és a kundalini erőről sem hallottam még.

Azt, hogy hogyan működik és hat az Anamé Program, azt Balázs Valéria Anamé a Csakra program könyvében részletesen és nagyon egyszerűen leírja. Mivel nagyon érdekelt Anamé véleménye, az első órák után elolvastam a könyvet, de az igazi tudást a saját tapasztalataim által szereztem meg.

Abból, hogy napi szinten elkezdtem végezni az Anamé jógagyakorlatokat, majd folyamatosan hordtam az Anamé által energetizált csakratisztító karkötőket, azt vettem észre, hogy egyre több az energiám és egyre jobban érzem magamat. A mindennapokban nyugodtabb, békésebb lettem, és jobban tudok figyelni, fókuszálni a feladatokra és az emberekre.

Az Anamé Program a test energiarendszerével, a hét fő csakrával dolgozik. Nem a csakrák megnyitásával, hanem  a csakrák tisztításával és töltésével éri el, hogy fizikai, lelki és szellemi téren is létrejöjjön az egyensúly.

A csakratisztítással azt tudom elérni, hogy leoldódnak a régi félelmek, amelyek annyira beszorítottak, hogy megbénítottak és cselekvésképtelenné tettek. Ez természetesen nem egyetlen jógaóra hatására történt meg. Tudom, hogy idő kellett a félelmek kialakulásához és beépüléséhez, ezért türelmes vagyok magamhoz és a bennem zajló folyamatokhoz. Tapasztalom magamon, hogy egyre kisebbek a félelmeim, sőt van ami már teljesen elmúlt.

Nem kell, hogy tudatosak legyünk a félelmekre, és a keletkezésükről sem kell tudni semmit, az Anamé jógagyakorlatok és az energetizált Anamé Program eszközök így is segítenek abban, hogy ezek a blokkok lekerüljenek rólunk.

A mai napig is rendszeresen gyakorlok. Nagyon élvezem a sokféle óratípust, amelyek az Anamé órarendben találhatók. Aki úgy érzi, hogy, még csak a kezdőknek való jógatanfolyamok után érdeklődik, azokat is biztatom, hogy bátran válogassanak a csakraspecifikus órák között, mert biztosan el fogják tudni végezni az Anamé jógagyakorlatokat.

Az Anamé Program Budapesten két jógastúdióval is rendelkezik, ahol személyes gyakorlásra van lehetőség, ám a jelenlegi helyzet miatt az egyéni és a csoportos jógaórák és jógatanfolyamok is csak online elérhetők.

Hogyan segített az Anamé Program a céljaim elérésében?

Amikor részt vettem az első Anamé jógaórán és megismerkedtem Balázs Valériával, az volt az érzésem, hogy megtaláltam azt a módszert, amely megadja a megoldást az életemre. Segít abban, hogy meghaladjam a félelmeimet, de nem úgy ahogy régen tettem, hogy elnyomom őket és nem veszek róluk tudomást, hanem valódi megoldást ad. Az Anamé jógagyakorlatokkal, amit Karma Killer jógának nevezünk, valamint az Anamé Program többi eszközének segítségével sikerül leoldani azokat az energiamintákat, amelyek a félelmet okozzák.

Végre azokkal a félelmekkel tudtam és tudok a mai napig is foglalkozni, amelyek hátráltatnak abban, hogy megtegyek olyan dolgokat, amelyek a változáshoz, a fejlődéshez, illetve a céljaim eléréséhez szükségesek.

Hiszen hiába vannak álmaim, céljaim, ha a félelmek olyan nagyok, hogy nem merem megtenni azt, ami szükséges ahhoz, hogy megvalósítsam őket. A félelmek megbénítanak és visszahúznak, mert nagyobb és erősebb érzelmek, mint a vágy, hogy elérjem amit szeretnék. Az Anamé Program hatására azonban el tudtam érni, hogy  leoldódjanak a cselekvéstől visszahúzó félelmek.

Szeretnék elmesélni egy konkrét példát. Ahogy már írtam, féltem az újtól és az ismeretlentől. Nem mertem egyedül utazni az országon belül sem, nemhogy külfödre, ahol minden ismeretlen, és a nyelvet sem beszélem. Inkább nem mentem sehová.

Idén nyáron azonban a munkám miatt rá voltam szorítva, hogy egyedül utazzak repülővel Londonból Budapestre, majd vissza. Végig nagyon izgultam, de megtettem. A visszaúton egyedül ismeretlen helyre utazni a londoni közlekedéssel, majd a repülőtéren megtalálni és egyedül intézni a beszállást - nekem régebben már a gondolattól is halálfélelmem volt. Egy évvel ezelőtt biztosan tudom, hogy ezt nem tettem volna meg.

Röviden összefoglalva az Anamé Program a jógagyakorlatokkal, valamint az Anamé kristályokkal, az Anamé csakravizekkel és az Anamé hanganyagokkal a célokkal kapcsolatban a következőkben segített:

 A harmadik szem szintjén 

• tudjam, mi az, amit szeretnék elérni
• ezt pozitívan fogalmazzam meg
• képzeljem el, amilyen részletesen csak tudom, hogy milyen lesz az életem, ha már megvalósult

 A szívcsakra szintjén

• legyen meg annak az öröme és boldogsága, hogy már az álmaim szerint élek
• legyen hála a szívemben a cél megvalósulása miatt, és érezzem, hogy  megérdemlem

A köldökcsakra szintjén

• legyen meg az erőm, a szándékom, és motivált legyek, hogy elérjem a céljaimat

 A gyökércsakra szintjén

• legyen meg bennem a biztonság érzése, ami szintén segíti a cselekvést

 A koronacsakra szintjén

• legyen bennem bizalom, hogy az isteni segítség is folyamatosan támogatja, hogy megkapjam amit szeretnék

Mit teszek még, hogy elérjem a céljaimat?

Megtanultam, hogy túl kell lépnem a félelmeimen, és ha félek, akkor is meg kell tudnom tenni a szükséges lépéseket és főleg azokat a dolgokat, amelyek ismeretlenek számomra. Nekem mindig ez okozta a legnagyobb nehézséget: a félelem az újtól, az ismeretlentől, hogy nem vagyok elég jó, hogy elrontom, illetve a félelem a hibázástól és attól, hogy nem vagyok képes rá. Ezek nagyon mélyen húzódó félelmek, de az Anamé Program hatására ezek a minták vagy csomagok jelentősen csökkentek. Még van feladatom, de tudom, hogy idővel teljesen el fognak tűnni.

Ezt a csodálatos változást már érzem az életemben, és sokkal szabadnak és élőnek érzem magamat. Ha pedig érzem, hogy elural a félelem és menekülnék ki a helyzetből, akkor tudatosítom magamban, hogy mi történik, és a félelem ellenére, vagy azzal együtt, de megteszem amitől félek. Erre régen nem voltam képes.

A félelemből adódó cselekvés hiányról és a halogatásról írtam a legtöbbet, mert ezt érzem magamnál a leginkább megoldandó feladatnak. Tudom, hogy az Anamé Program segít a még meglevő félelmeket is leoldani, és ami a gyengeségem volt, az lesz a legnagyobb erősségem

 Balázs Valéria Anamé a Csakra program című könyvében részletesen leírja a csakrák működését. Ha a csakrák szintjén nézzük, akkor a köldökcsakrához tartozik az, hogy legyenek céljaink. A köldökcsakra felelős azért is, hogy legyen erőnk a céljaink eléréséhez. Hogy erős legyen a szándék, és tudjuk magunkat, vagy ha kell, akkor másokat is motiválni a cél elérése érdekében. Mivel addig nálam a köldökcsakra alulműködött, már számomra is érthetővé vált, hogy miért voltam visszahúzódó.

Most már nem bírálom magam azzal, hogy lusta, kényelmes, vagy tehetetlen vagyok, hanem elfogadom, ha megjelenik a félelem vagy a visszahúzódás. Napi rendszerességgel  végzem az Anamé jógagyakorlatokat, használom a csakratisztító karkötőket, hallgatom az Anamé frekvenciákat, és amikor van lehetőségem, fogyasztom az Anamé csakravizeket is.  A mindennapi életben pedig a félelmek ellenére is megteszem, amit meg kell tennem, és közben figyelem magam, hogy miben változtam. Ettől nagyon sokszínűek, izgalmasak és élők a napjaim.

A célok elérésével kapcsolatban most elsősorban azokról a félelmekről írtam, amelyek gátolják a cselekvést, de fontos, hogy megérezzük a szívünkben, hogy megérdemeljük azt, amit szeretnénk elérni, illetve hagyjuk, hogy megtörténjen. Erről is fogok még részletesen írni, a folytatás hamarosan következik.

Örülök, hogy itt voltál velem, és remélem, hamarosan újra találkozunk!