“Szüntelen adást sugárzol és fogadsz másoktól.

Kommunikációd legnagyobb része nem tudatos szinten, hanem a csakrákon 

keresztül zajlik, ami mágnesként vonzza hozzád a külvilág csakráid állapotának 

megfelelő történéseit – vagyis a sorsod.”  (Balázs Valéria Anamé: Csakra Program)

Köszöntelek, Kedves Olvasó! 

Arról mesélek ebben a posztban, hogy az  Anamé Program mennyire megváltoztatta az elképzeléseimet a kommunikációról. 

A mai világban nagyon népszerű és gyakran használt kifejezés, a kommunikáció mára  tudománnyá fejlődött.

Régen  a személyes beszélgetést és az írást – levél vagy könyv formájában – használták az emberek arra, hogy érintkezzenek egymással és információt juttassanak el egymáshoz.

A technika fejlődésének és a világ változásának köszönhetően azonban nekünk már rengeteg új lehetőségünk van az információcserére. Olyan felületek jöttek létre, mint például a facebook vagy az Instagram, ahol szóban, írásban, képek és videók formájában képesek vagyunk másokkal érintkezni. Hatalmas lehetőség, hogy a világ bármely részén élő emberrel kapcsolatba lehet kerülni, információt lehet átadni és cserélni. Persze én most nem erről szeretnék írni, mert nyilván vannak nálam sokkal jártasabbak ebben a témában. A kommunikációnak nem is a technikai része érdekel, hanem sokkal inkább az emberi oldala.

Mitől van az, hogy egyes emberek bátran meg merik mutatni magukat a világ felé? Miért képesek nyugodtan elmondani a véleményüket, elképzeléseiket és  a gondolataikat – még kéretlenül is? Mi az oka annak, hogy mások viszont visszahúzódóak, bátortalanok és nem mernek megnyilvánulni a többi ember előtt?

Tudom, hogy a pszichológiában használatos két szakkifejezés, amivel ezeket jellemzik. Azt mondják, hogy valaki extrovertált, vagyis kifelé forduló, tevékeny a külvilágban, míg a másik introvertált, vagyis befelé forduló, elzárkózó, a belső világ iránt érdeklődő személyiség.

Engem viszont nem a személyiségjegyek jellemzői foglalkoztatnak, hanem a miértek és a hogyanok.

-Az érdekel, hogy hogyan alakul ki, mi az oka, hogy valaki bátran mer a külvilág felé nyitni, és mi az oka, ha valaki visszahúzódó és befelé forduló.

-Vajon lehet-e ezen változtatni, és ha lehet, akkor miként? Aki zárkózott, az mennyire tud nyitni a külvilág felé, vagy fordítva, aki nagyon szeret kifelé élni, mennyire tudja a figyelmét befelé fordítani és visszahúzódóbbá válni.

-Nagyon érdekel az is, hogy milyen érzelmi töltés van bennem, amikor találkozom  a másik emberrel. Indulat, sértődöttség, bírálat van bennem érzés szinten, vagy képes vagyok, elfogadással, szívből, szeretettel és együttérzéssel kapcsolódni hozzá.

- És az is nagyon érdekes, hogy milyen a kommunikációnk saját magunkkal - mennyire vagyunk tudatosak és őszinték a bennünk zajló folyamatokkal kapcsolatban?

Nem állítom, hogy az a végső igazság, amit leírok – nem kell elfogadni vagy egyetérteni vele. Egyszerűen csak leírom a saját tapasztalataimat a kommunikációval kapcsolatban, amit úgy szereztem, hogy energetikailag a csakrák szintjén sokat dolgoztam magamon. 

2011-ben találkoztam az Anamé Programmal, és itt tudtam meg többet a csakrákról.

Balázs Valéria Anamé Csakra Program című könyvében Anamé érthetően, egyszerűen és gyakorlatiasan írja le testünk energiarendszerét és annak működését.

Ebből a könyvből tudtam meg én is, hogy ahhoz, hogy a csakrák egyensúlyba kerüljenek és jól működjenek, nem a csakrák megnyitására van szükség, hanem a csakrák tisztítására és energetizálására.

Felmerülhet benned a kérdés: miért kéne foglalkozni csakratisztítással? Erre a kérdésre válaszként hadd idézzem Anamé véleményét a csakrákról:

“Testünk több, mint fizikai test. Rezgésből, vagyis energiából áll.

Az energiatest energiaközpontokból, energiavezetékekből és a bennük áramló energiából tevődik össze. Az energiavezetékek főbb találkozási pontjainál található a hét csakra.

Ideális esetben ezek magas energiájú területek, amelyek harmóniába hozzák és energetizálják a külvilághoz és a belső a világunk egy-egy területéhez fűződő kapcsolatunkat. Egymás fölött helyezkednek el a törzs középvonalában, a törzs legalsó pontjától a fejtetőig, de nem feleltethetőek meg a fizikai test szerveinek. Fontos, hogy maguk a csakrák nem pontszerű helyek, hanem inkább szelvényekre osztják fel a testet úgy, hogy együttesen lefedik azt és túl is nyúlnak rajta.” (Balázs Valéria Anamé: Csakra Program) 

 A csakrák hatással vannak tehát a testünkre, a személyiségünkre és a sorsunkra is. 

Minden csakrához tartozik életterület is, és a hét fő csakra lefedi egy ember összes életterületét.

A csakrák létezéséről nemcsak Anamé könyvében olvastam, hanem magam is megtapasztaltam. Már az első  Anamé jógaóra után megéltem, hogy több lett az energiám, sokkal jobban éreztem magamat. Az Anamé által kidolgozott gyakorlatok egyáltalán nem hasonlítanak a tradicionális jógairányzatoknál  – mint például a hatha- vagy a kundalini jógánál – alkalmazott ászanákhoz. Magam is csodálkoztam, hogy ezektől az egyszerű, könnyen elvégezhető anamé jógagyakorlatoktól, a légzéstől – amely nem jógalégzés volt – és attól, hogy a figyelmünkkel követtük a légzés áramlását,  ilyen nagy állapotváltozást el lehet érni. Mindez azért lehetséges, mert az Anamé Program jóga gyakorlatai nem csupán izommunkából állnak, hanem energiagyakorlatok.

Ha a csakrák állapota kihat a testünkre, a személyiségünkre, sőt az egész sorsunkra, akkor 

lehet, hogy meghatározza a kommunikációnkat is? Igen, én már ki merem jelenti, hogy ez így van, mert megtapasztaltam a saját változásomon keresztül. Na de hogyan? 

Nem tudatosan, de egészen kicsi korom óta fontos volt számomra a mód, ahogyan kapcsolódunk egymáshoz. Mindig érzékeny voltam az emberi kapcsolatokra. Erős érzelmi reakciókat éltem meg és ezek meghatározták az életemet. Könnyen magamra vettem dolgokat, ezért megsértődtem, vagy feszült, türelmetlen lettem.  Emellett mindig rettegtem a hibázástól, és tartottam a külvilág negatív véleményétől és a kiközösítéstől. 

A félelmek miatt befeszültnek éreztem magam, és azt vettem észre, hogy nem tudom magam kifejezni, mert egyszerűen nem jöttek a szavak, vagy mert nem volt türelmem elmondani valamit. Ma már azt is látom, hogy ezek az érzelmek nemcsak azt határozták meg, hogy mennyit tudok kifelé adni magamból, hanem azt is, hogy mennyit tudtam befogadni a külvilágból. 

Iskolás koromban nehézségeim voltak a felelésnél és a vizsgáknál, mert nem tudtam jól kifejezni magam, elmondani azt, amit tudok vagy szeretnék, mert a stressz miatt nem jöttek a gondolatok, és nem találtam meg a megfelelő szavakat.

De nemcsak a verbalitás szintjén volt nehéz megmutatni magamat, hanem az írás is nehezen ment. Emlékszem, milyen kínszenvedés volt megírni egy fogalmazást, nem csoda, hogy igyekeztem elkerülni ezeket a feladatokat. Levelet sem szerettem írni. 

Gyakran éreztem, hogy sokkal több van bennem, mint amit kifelé képes vagyok megmutatni vagy elmondani. Nem értettem, mi az oka annak, hogy a külvilág felé nem tudok úgy megnyilvánulni, ahogy szeretnék. Azt is megfigyeltem, hogy ha több emberrel egy társaságban voltam együtt, akkor inkább elzárkóztam, csendesen meghúztam magam, mintha ott sem lettem volna, és hallgattam azokat, akik bátran meg mertek nyilvánulni.

Szótlanul figyeltem és magamban tartottam a véleményemet  vagy az információt, amit tudtam. Azt gondoltam, hogy ha esetleg meg is szólalnék, úgysem fog senki rám figyelni, és nem is fogják meghallani, mert nem tudom olyan hangosan és erővel mondani, hogy az eljusson a másik emberig.

Könnyebb volt kapcsolódnom a másik emberhez, ha csak  ketten voltunk. Igaz, ebben az esetben is többnyire én voltam az, aki meghallgatta a másikat, de már bátrabban mertem megnyilvánulni és elmondani a saját véleményemet vagy történetemet.

Fontos volt még a számomra, hogy mennyire figyelnek rám. Ha azt éreztem, hogy a másikat nem érdekli, amit szeretnék mondani, akkor megtartottam a gondolataimat. Nem éreztem magamban azt az erőt, hogy küzdjek a másik figyelméért, inkább csendben maradtam és visszahúzódtam.

Arra is emlékszem, hogy gyerekkoromban, de még fiatal felnőtt koromban is megvolt bennem, hogy nem mertem elmenni olyan boltba vásárolni, ahol beszélni kellett az eladóval, mert attól féltem, hogy nem tudom elmondani, hogy mit akarok és akkor kinevetnek.

Ha pszichológiai kifejezéssel akarnám jellemezni magam, akkor introvertált voltam.

Az élet nagy tréfája, hogy olyan szakmát választottam, ahol emberek elé kellett kiállnom és gyógytornászként egyéni és csoportos órákat kellett tartanom.

Nagyon tisztán emlékszem az első órámra, amit 20 embernek tartottam. Ott álltam előttük, és azon gondolkodtam, hogy mit keresek én itt, én, aki soha nem mert kiállni mások elé szerepelni vagy beszélni... nem vagyok normális! És a legszívesebben világgá rohantam volna.

A szakmán belül aztán sikerült elsajátítani a kapcsolódást és a kommunikációt az emberekkel, de az élet más területein továbbra is visszahúzódó maradtam.

Társaságokban sem éreztem igazán jól magamat, szerettem egyedül lenni.

Azt gondoltam, hogy ez már így is fog maradni.

Majd az élet ismét tovább lökdösött azon az úton, hogy nyitottabb legyek a külvilágra.

Egy olyan céggel kerültem kapcsolatba, ahol embereket kellett megszólítani és  folyamatosan előadásokat kellett tartani. Állandó kihívásban volt részem, de közben éreztem, hogy egyre bátrabb vagyok és valahogy jól érzem magamat a “rivaldafényben”, amikor előadást tartottam és mindenki rám figyelt. A negyvenes éveim végén jártam, és az életemnek ez az időszaka arról szólt, hogy tudatosan képeztem magamat különböző tréningeken. Több olyan tanfolyamon is részt vettem, ahol kifejezetten a kommunikációról tanultam, mint például hogy hogyan figyeljünk a másikra, miként lehet erőszakmentesen kommunikálni, kérdezéstechnikát tanultam, sőt, testbeszédről szóló kurzuson is jártam. Sok érdekes információhoz jutottam, de nem igazán tudtam ezeket használni, mert nem éreztem a sajátomnak, nem volt számomra természetes – úgy éreztem, ezek a dolgok csak manipulációra alkalmasak.

Életemnek ebben az időszakában összességében sokat nyitottam a külvilág felé, de társaságban még mindig nem voltam laza, felszabadult és közlékeny.

Hiába voltam nyitottabb a külvilág felé, azt éreztem, hogy valami még hiányzik. Szerettem volna úgy kapcsolódni a másik emberhez, hogy ne bántsam meg, ha elmondom a véleményemet. Úgy éreztem, hogy van mondanivalóm, de nem tudtam a hogyant.Őszinte szerettem volna lenni úgy, hogy közben nem sértem meg a másikat. 

Akkor itt most megállok a saját történetem elbeszélésével, és visszatérek a csakrákhoz.

Szeretném elmesélni, hogy hogyan segítette és segíti az Anamé Program a mai napig is, hogy egyre jobb legyen a kapcsolatom a külvilággal, és természetesen magammal is. 

Az Anamé Programot azért kezdtem el 10 évvel ezelőtt, hogy az anyagi helyzetemet rendbetegyem, de közben az életem minden területe átalakult, megváltozott – az is, ahogy másokhoz és magamhoz kapcsolódtam.

Emlékszel még a blogbejegyzésem elején található Anamé idézetre? Ma már én is tapasztalom, hogy a kommunikáció nemcsak a szavak szintjén történik, hanem az egész lényünkkel teremtünk kapcsolatot másokkal. A csakrákon keresztül folyamatosan kommunikálunk a külvilág felé, és behívjuk mindazt az életünkbe, ami összhangban van a csakráink állapotával. Ez a kommunikáció persze nem tudatos szinten történik.

Mi történik, ha azon dolgozunk, hogy a csakrák egyensúlyba kerüljenek?

Nálam két nagy változás történt. Az egyik, hogy lekerültek rólam azok a félelmek, amelyek miatt nem mertem megnyilvánulni. A másik pedig az, hogy a szívem meg tudott nyílni az elfogadásra. Ha a csakrák egyensúlyán keresztül érjük el a kommunikációnk megváltozását, akkor az nem egy technika lesz, amit fejből alkalmazunk, hanem egy élő, valós, szívbéli kapcsolódás. Bemutatom a csakrák szintjén, hogy nálam ez hogyan zajlott.

A gyökércsakrához tartoztak azok a félelmek, amelyekről írtam: állandóan féltem a bírálattól, az elutasítástól, a kiközösítéstől. Érzelmileg nem voltam stabil, és mindent magamra vettem. Sokat gyakoroltam és szorgalmasan végeztem az Anamé jógagyakorlatokat erre a területre. Majd amikor megjelentek az Anamé Program eszközei, az Anamé kristályok, azonnal beszereztem a gyökércsakrához tartozó csakratisztító és -energetizáló karkötőt. Nagyon szeretem az Anamé kristályokat használni, mert érzem, hogy folyamatosan biztosítják a kapcsolatot az Anamé által közvetített energiával, és segítik fenntartani a magasabb energiaszintet. Anamé gyökércsakra vizet is fogyasztottam, és többször is megcsináltam erre a csakrára a 21 napos karmikus tisztító kúrát. Emellett nagyon szeretem hallgatni az Anamé frekvencia hanganyagok közül a Gyökércsakra CD-t.

Ezeknek az együttes hatására elértem, hogy az energetikailag alulműködő gyökércsakrám jobb állapotba került, és a félelmek is folyamatosan csökkentek és oldódtak.

Így azt tapasztalom, hogy ma már sokkal bátrabban nyilvánulok meg társaságban több ember előtt. Van bátorságom elmondani a gondolataimat, vagy a véleményemet, és sokkal nyitottabb vagyok, hogy kapcsolódjak másokhoz.

A szakrális csakra területéhez tartozik, hogy felmerül az igény a más emberekhez történő kapcsolódásra. Ezzel a területtel is nagyon sokat dolgoztam, mind az Anamé jógagyakorlatokkal, mind az Anamé eszközökkel. Rendszeresen jártam a szakrális csakra jógaórákra és kurzusokra, amelyek az Anamé jógastúdiókban voltak. Az Anamé kristályok segítségét is folyamatosan igénybe vettem ezen a területen is, és a Szakrális csakra  CD-t is rengeteget hallgattam. Nem maradt el erre a csakrára a 21 napos vízkúra sem. A szakrális csakra területéről is leoldódtak azok az energiaminták, amelyek miatt zárkózott és visszahúzódó voltam és féltem az emberektől.  

Szeretek még mindig egyedül lenni és befelé figyelni, de társaságban is jól tudom érezni magamat. Ezen a téren is sokkal nyitottabb lettem.

A köldökcsakrám alulműködött, ezért  könnyen áldozati szerepben találtam magamat, ha valaki határozottabban lépett fel. Ezért is kerültem az emberi kapcsolataimban a véleménykülönbséget, és inkább nem mentem bele a vitákba. Nem tudtam kezelni azt a helyzetet, ha fölém kerekedett valaki. Lehet, hogy számodra is ismerős a helyzet, hogy tudod, hogy igazad van, de nem vagy képes kiállni magadért. Én sokszor voltam ilyen helyzetben, de mivel tudtam, hogy alulmaradok, inkább kerültem ezeket a helyzeteket és ezzel együtt az embereket is. A gyakorlás hatására azonban a köldökcsakrám is energetizálódott, jobb állapotba került. 10 év alatt sok Anamé által tartott köldökcsakra kurzuson vettem részt. (Az Anamé Program kurzusait nem úgy kell elképzelni, mint egy jóga tanfolyamot! Az Anamé Programban folyamatokon dolgozunk, ahol rétegről-rétegre haladunk, kitisztítjuk a régi energiamintákat az adott csakra területéről, majd energetizáljuk őket, hogy minél jobb állapotba kerüljenek.)  Az energetizált Anamé csakratisztító és energetizáló karkötőt is használtam. Ugyanúgy, mint a többi csakránál, itt is hallgattam az Anamé hanganyagot, és a 21 napos Anamé vízkúrát természetesen elvégeztem a köldökcsakrára is. Ennek az lett a következménye, hogy az emberi játszmákba kevésbé vonódok be, így az áldozati szerepbe is. Meg tudom húzni a határaimat. Bele tudok állni stabilan a nehezebb helyzetekbe vagy nehezebb emberi kapcsolatokba anélkül, hogy azt érezném, menekülnöm kéne.

A szívcsakrám területén történt változásoknak is nagyon örülök. A gyakorlás, az Anamé hanganyagok és az Anamé vizek használatával sikerült elérni, hogy a szívcsakrám területéről lekerüljenek a régi fájdalmak lenyomatai, és meg tudjon nyílni a szívem az elfogadásra. Ezt abból tudom lemérni, hogy ha valaki nem ért egyet velem, már nem félek a véleményétől vagy attól, hogy elutasít. Bele merek állni egy ilyen kapcsolatba is, mert el tudom  fogadni, hogy ő esetleg másképp látja a dolgokat, és nem akarom meggyőzni a saját igazamról. Ez a hozzáállás olyan stabilitást és erőt ad, hogy már nem akarok menekülni és elzárkózni.

Most már tudom, hogy miért nem sikerült alkalmazni régen a megtanult kommunikációs technikákat: mert a félelmeimre ültettem rá őket, a félelem volt a kommunikációm alapja. De ahogy kitisztítjuk a csakrák szintjén ezeket, semmilyen technikára nincs többé szükség, mert nyitott szívvel tudunk jelen lenni a kapcsolatainkban úgy, hogy elfogadás, szeretet és együttérzés van bennünk. 

Azt is megtapasztaltam, hogy ha a csakrákkal dolgozunk, akkor azok a személyiségjegyek is megváltozhatnak, hogy valaki extrovertált vagy introvertált. Nem kell elfogadni, hogy ilyen vagyok és ezen nem lehet változtatni. Mind a két kategória egyfajta kibillentség, azonban ha dolgozunk a  csakráinkon, akkor az egyensúly visszaállítható, teljesen mindegy, hogy melyik végletet képviseltük korábban.

Én most csak négy csakrát emeltem ki, amelyeknek az egyensúlyba kerülése különösen sokat segített abban, hogy nyitottabb legyek a kapcsolataimban, de mind a hét csakrával folyamatosan dolgozom az Anamé jógagyakorlatok és az Anamé Program kiegészítőinek a segítségével.

Pár információ, ha most vágnál bele a gyakorlásba:

Az Anamé jóga Budapesten két helyszínen is megtalálható, de jelenleg személyes órán nincs lehetőség részt venni, csak online érhetők el a jógaórák. Van ám ennek egy hatalmas előnye: bármilyen időpontban a világ bármely részén végezheted a gyakorlatokat. Az Anamé program kiegészítőihez, az Anamé kristályokhoz, a csakravizekhez és az Anamé frekvencia CD-khez a pesti jógastúdióban lehet hozzájutni. Az Anamé órarendben nagyon sokféle  csakraspecifikus csoportos óra és tematikus kurzus közül lehet választani.

Ha jógát keresel és kezdő vagy, akkor is jó helyen jársz, mert minden jógaóra úgy van összeállítva, hogy azok is könnyen el tudják végezni, akik csak most kezdik a gyakorlást. Amit még fontos tudni, az az, hogy az Anamé Program nem ébreszti fel a kundalini energiát, hanem azon dolgozik, hogy mind a hét csakránál megtörténjen a csakratisztítás és -energetizálás, hogy egyensúlyba kerülnek az egyes csakrák és vele együtt a különböző életterületeink, így a kommunikációnk is.

Amióta a csakrákon keresztül energetikailag figyelem és tapasztalom meg a testem működését, azóta sok mindenről megváltozott a véleményem, így a kommunikációról is.

Amíg régebben számomra egyet jelentett a beszéddel és az írással, ma már Anamé véleményével tudok egyetérteni, hogy a csakráinkon keresztül mindig, minden pillanatban tudattalanul kommunikálunk, és szüntelenül “adást” sugárzunk és fogadunk másoktól - és nagyon nem mindegy, hogy az az “adás” milyen!

Én hatalmas változáson mentem keresztül az Anamé Program hatására. Bátrabb és nyitottam lettem a világ és az élet számára. Sokkal jobban élvezem így az életet, mint  visszahúzódva, befelé fordulva.

Remélem, hogy sikerült új megvilágításba helyezni a kommunikációt – mert van lehetőség a változásra!

Ha szeretnéd jobban megismerni Anamét és a tapasztalatait a csakrákról és az energiaáramlásról, akkor ajánlom figyelmedbe a blogját.

A következő posztomban szeretném folytatni ezt a témát. Arról fogok írni, hogy milyen szerepe van az őszinteségnek és az érzelmeknek a kommunikációban.

Ha érdekel a folytatás, akkor találkozunk a következő alkalommal is!

Szeretettel,

Mária