Örülök, hogy ismét benéztél hozzám, ha pedig most olvasod először az írásomat, akkor Isten hozott!

 Köszöntelek kedves Olvasó!

Itt van a karácsony, az év legfontosabb ünnepe.

Ilyenkor nagy a készülődés, hogy a szeretteinket olyan karácsonyi ajándékkal lepjük meg, amivel igazán örömet tudunk szerezni nekik.

Próbáljuk kitalálni, hogy ki minek örülne a legjobban. Mert nagyon jó adni és örömet szerezni másokna. Izgalmas kérdés persze az is, hogy mi legyen a karácsonyi menü.

Milyen finomságok kerüljenek az asztalra? Legyenek tradicionális karácsonyi ételek, vagy inkább valami újdonsággal akarjuk meglepni a szeretteinket?

Ideje összeállítani a bevásárlólistát és megtervezni a feladatokat, majd elvégezni mindazt, amit kitaláltunk.

Majd elérkezik a karácsony, a szenteste, és az egész család végre együtt van. Mindenki örül egymásnak, kibontják  az ajándékokat, és vidáman nevetgélve élvezik egymás társaságát és a közösen elfogyasztott vacsorát.

 Ez egy ideális állapot, és a reklámok és a filmek is erre ösztönöznek minket.

Vásárolj, költekezz, készülődj, és tedd mindezt boldogan, mert a karácsony erről szól.

Biztosan így van? Neked mi a véleményed, te hogy látod ezt?

Ezt  az ideális képet szerettem volna én is megvalósítani és megélni felnőttként a saját családommal, de nem sikerült...

Vagyis részben. Az ajándékozás megtörtént, a bevásárlás, a vacsora elkészítése szintén, a nagy család is együtt volt, de mégis... - nekem hiányzott az öröm. Feladatnak, megfelelésnek éltem meg a karácsonyi ünnepekre készülődést és magát az ünnepet is. Mindig túlhajtottnak éreztem magamat. Egyrészt olyan sok volt a feladat, a munka, hogy mire a karácsonyi vacsoráig eljutottunk, teljesen elfáradtam.

A költekezés része is zavart, úgy éreztem, nem kellene ennyi pénzt, időt és figyelmet fordítani az ajándékok beszerzésére.

Az volt mindig bennem, hogy ezt biztosan lehetne egyszerűbben és nyugodtabban is csinálni, úgy, hogy abban igazi béke és szeretet legyen.

De nem jutott eszembe, hogy kiálljak magamért, csak követtem a családi mintát és az elvárásokat. Meg kell mondjam, a családon belüli kapcsolataink sem voltak mindig felhőtlenek, de ilyenkor eljátszottuk, hogy minden rendben van.

Felszínesnek éreztem ezeket a családi karácsonyokat, és alig vártam, hogy túl legyünk rajta. 

De nem akarok panaszkodni, mert ha arra gondolok, hogy milyen sok ember van, akinek nincs családja, vagy akinek a pénze még arra sem telik, hogy ételt vegyen magának, nemhogy ajándékot, akkor összeszorul a szívem, és úgy érzem hálátlan vagyok. 

Nem, tényleg nem panaszkodni akarok, mert valóban bőségben és nagyon szép és jó körülmények között töltöttem a karácsonyi ünnepeket, de annyiszor éreztem azt, hogy hiába van meg mindenem anyagilag, valami mégis hiányzik.

...valójában mi hiányzott? 

A mély emberi kapcsolatok, amikor nem felszínes dolgokról beszélgetünk. Amikor őszinték és szeretetteljesek vagyunk egymáshoz. Amikor odafigyelünk egymásra és meghallgatjuk, megértjük, amit a másik mond. Fogalmazhatom úgy is, hogy szívtől szívig kapcsolódunk.

 Egész életemben ilyen kapcsolódásra vágytam a szüleimmel, a párkapcsolataim során, a gyerekemmel, a munkatársaimmal és minden emberrel, csak azt nem tudtam, hogy hogy lehet ezt megvalósítani. 

Az életem nagy részében a másik embertől vártam el, hogy másképp viselkedjen. Azt gondoltam, hogy ha ő megváltozik, akkor majd én is biztosan máshogy fogom érezni magamat.

 Közel 40 évig vártam arra, hogy a világ és a körülöttem élő emberek alakuljanak át úgy, ahogy én jónak és helyesnek látom, és akkor majd elégedett és boldog leszek.

Na persze ez az, ami nem történt meg… úgyhogy szenvedtem. 

 De ez a szenvedés vezetett végül oda, hogy elkezdtem kutatni a megoldás után.

Mivel a külvilágot nem tudtam megváltoztatni, elindultam a bennem lévő belső világ felfedezésére…15 éven keresztül jártam tréningről tréningre, rengeteg módszert kipróbáltam, egy egész könyvtárnyi könyvet elolvastam, amikor  2011. januárjában rám talált  az Anamé Program. 

 Az igazi átalakulás ekkor kezdődött. 

Korábban azt gondoltam, ha majd többet tudok, akkor jobban fogok működni a világban, ezért egyre több tudáshoz és információhoz akartam jutni.

De az Anamé Program nem kívülről érkező tudást és újabb információkat ad,  hanem egyszerű gyakorlatokkal, a légzés és a figyelem segítségével a régi tapasztalatok, emlékek energialenyomatát oldja le. (Ezt hívjuk Karma Killer jógának, és ebben olyan energiagyakorlatok vannak, amelyek a test hét csakrájára hatnak.) Ennek segítségével fel tudjuk fedezni, hogy kik is vagyunk valójában. A gyakorlás révén meg tudjuk ismerni és meg tudjuk változtatni belső világunkat. Mivel az  Anamé Program életmód egy komplex transzformációs rendszer, a jógagyakorlatok mellett használhatod az Anamé Program kiegészítőit is (csakravizek, Anamé meditációs hanganyagok, Anamé kristályok, könyvek). 

Amióta elindultam az Anamé Program útján, gyökeresen megváltoztak a karácsonnyal kapcsolatos gondolataim és érzéseim is. 

 Mert a megoldás belül van! Bárhogy alakul a világ, bármit tesznek vagy mondanak mások, most már tudom, hogy ha én erős és nyitott szívvel rendelkezem, meg tudok maradni a középpontomban és meg tudom tartani a nyitottságot, az érdeklődést, a kíváncsiságot, vagyis a szeretetet a másik ember felé, a világ felé, akkor onnantól már én határozom meg, hogy hogy érzem magam egy helyzetben, egy szituációban. Vagyis onnantól nem a külvilág történései rángatnak.

 A karácsonnyal kapcsolatban is az mocorgott bennem - mint az életem során többször is -, hogy nem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mi a problémám, csak azt éreztem, hogy nem jó, valami nincs a helyén. Vagy ha tudtam is, hogy őszinte és mély emberi kikapcsolódásra vágyom a felszínes és megfelelésből adódó együttlét helyett, akkor sem tudtam kiállni és képviselni azt.

 Ha a csakrák szintjén nézzük, akkor az, hogy kiálljunk magunkért, képviseljük magunkat és meghúzzuk a határokat, a köldökcsakrához tartozik.

Tudom, hogy ezen a területen is volt feladatom, illetve még mindig dolgozom azon, hogy ki merjek állni azért, amit helyesnek tartok… de már sokkal jobban megy, mint valaha.

 Az utóbbi 10 évben pedig teljesen átalakult, hogy mit jelent számomra a karácsony. 

 A bevásárlás, a készülődés és a főzés helyett a karácsony szellemisége lett a meghatározó. Erről még fogok írni, de még egy kicsit visszatérek a nagy, családi közös együttlétekre.

 Ahogy az Anamé Program segítségével elkezdtem változni, és a szívemben lévő sértettség és harag elkezdett kitisztulni, úgy lettem sokkal nyugodtabb és elfogadóbb a világgal és az emberekkel szemben. Örömmel és élvezettel voltam képes beleállni és végigvinni olyan nagy családi karácsonyt sütéssel, főzéssel, amitől régen teljesen kikészültem.

 Az, hogy ennyire megváltoztam, nagyon jó visszajelzés volt magamról és az Anamé Programról is. Egyértelművé vált számomra, hogy ez egy nagyon hatékony módszer.

Szeretem az életben ezeket a visszajelzéseket. Szívesen térek vissza és teljesítem azokat a feladatokat, amelyeket régebben elutasítottam, vagy amikhez haraggal álltam hozzá. Szeretem tudni, hogy hol tartok a változásban, és ebben segít, ha újra és újra beleállok ezekbe az élethelyzetekbe mindaddig, amíg azok fennállnak. Mert az élet úgy hozta, hogy végül az életemből a nagy családi karácsonyi együttlétek teljesen eltűntek...

Nekem ez olyan, mintha egy vizsgán mentem volna át, teljesítettem és már nem kapom meg újra feladatnak. 

 Az utóbbi 5 évben már teljesen másról szól számomra a karácsony.

 De most kanyarodjunk vissza egy kicsit még a gyerekkoromhoz, az akkori karácsonyokhoz. Az 1960-as években járunk. 

Számomra az év legizgalmasabb napja volt, de nem az ajándékozás és az étel miatt volt az, hanem mert nagyon különbözött a többi ünneptől. A szüleim otthon olyan hangulatot tudtak teremteni, amiben volt egy izgalmas várakozás, valahogy volt egyfajta szentsége. 

Mi valóban az angyalokat, a Jézuskát és a fényt vártuk, nem az ajándékokat. Igaz, gyerekként nem tudtam felfogni se az angyalokat, se Jézust, de nagyon misztikus volt - ez az érzés most is megvan bennem.

A szüleim ugyanis vallásosak voltak - erről írtam is az első blogposztomban -, hittek Istenben, de vallásos értelemben. Nekik haragos istenképük volt. Olyan istenhez imádkoztak, akinek meg kell felelni, mert ha nem, akkor megbüntet. Minden vasárnap elmentünk misére és természetesen karácsonykor is. Én gyerekként szinte semmit sem értettem abból, amit a pap mondott a mise alatt, sőt, sokszor fenyegetve éreztem magam a prédikációk alatt, megijesztettek, amik ott elhangzottak. Viszont nagyon szerettem a templom hangulatát. Szerettem a csendet, a gyertyák fényét, a tömjén illatát, a szertartás ünnepélyességét. Szerettem hallgatni az emberek énekét, imáját és az orgona hangját. Nem sok emlék maradt meg gyerekkoromból, de ez most is elevenen él bennem.

Karácsonykor pedig mindig elvarázsolt a betlehemi jászoljelenet, amely a kis Jézus születését mutatta be és a templomban volt felállítva.

 ...azután elkerültem otthonról, tanultam, felnőttem, és beszippantott az anyag világa. Nem mentem templomba, el is feledkeztem Jézusról, Istenről.

Férjhez mentem és bekerültem egy olyan családba, ahol a racionális és a materialista gondolkodás volt a jellemző. Élveztem, hogy sikeresek vagyunk anyagilag. Sokat dolgoztam, dolgoztunk, több vállalkozásunk is volt, amik jól mentek anyagilag, és Istenről valahogy elfeledkeztem. Akkor úgy éltem meg, hogy minden sikert és eredményt magának köszönhet az ember.

 ...és jöttek azok a karácsonyok, melyekről a posztom elején írtam.

Az anyagról szólt. Hiányzott belőle Jézus, hiányzott belőle az igazi szívbéli kapcsolódás. A középpontban az ajándékozás állt.

Nagy volt a rokonság, és mivel jó anyagi helyzetben voltunk, sok pénzt költöttünk 

ajándékokra. Annyira, hogy már kezdtem én is túlzásnak  tartani. 

A másik dolog, aminek túlságosan sok figyelmet szenteltünk, az a karácsonyi menü volt. Meg akartam felelni mindenkinek, ezért sokfélét készítettem rengeteg munkával. A végén úgy elfáradtam, hogy már semmihez sem volt kedvem.

Morcos voltam és fáradt, nem tudtam megtartani az ünnepi hangulatot.

Ahogy már írtam korábban, alig vártam, hogy vége legyen az ünnepeknek.

Éveken keresztül minden évben megfogadtam, hogy a következő karácsony máshogy lesz, és figyelni fogok arra, hogy ne készüljek ki, de nem tudtam betartani.

Majd 15 évig teltek így a karácsonyi ünnepek… Nagy hajtásban, sok munkával és kevés szeretettel.

Számodra milyenek a karácsonyok? Lehet, hogy ismered, hogy milyen érzés, amikor túlhajtod magad, mert meg akarsz felelni külső elvárásoknak - vagy az is lehet, hogy csak benned vannak ezek a késztetések és nem is a környezetedből jönnek, csak te hiszed azt. 

Mi az ami megváltozott?

 Az én gondolkodásmódom és hozzáállásom magamhoz, az ünnepekhez és konkrétan a karácsonyhoz, valamint Istenhez. Nagyon örülök, hogy ez már ennyire másként van jelen az életemben!

Akkor még nem gondoltam, hogy a karácsony ünnepéről, Jézusról és Istenről egyszer majd teljesen megváltozik a világképem. 

...és azt sem gondoltam volna soha, hogy ezt meg is osztom majd másokkal… pedig most pont ez történik.

Részletesen leírtam, hogy fizikai szinten mit jelentett és hogyan nyilvánult meg az életemben a karácsony. De nemcsak ez, hanem a karácsony szellemisége is nagyon átalakult bennem, és nagyon élvezem, hogy ennek a változásnak a folyamatát végiggondolhatom és megoszthatom veled, kedves olvasó.

 Ahogy írtam tehát, gyerekkoromban vallásos nevelést és ezzel vallásos világnézetet kaptam. Emlékszem, naponta többször is imádkoztunk: minden lefekvés előtt, az étkezések előtt és után is - megköszöntük és hálát adtunk az ételért, amit elfogyasztottunk. Én akkor egyáltalán nem értettem, mit csinálunk, vagy inkább nem éreztem át ennek a jelentőségét. Most már úgy látom, hogy szép volt ez a hozzáállás a szüleim részéről - mennyi tisztelet és és alázat volt bennük!

Az, hogy rendszeresen jártam a szüleimmel templomba, nagyon meghatározó élménye volt az életemnek. Általános iskolás koromban hetente hittanórákon vettem részt, ahol a “pap bácsi” a bibliából olvasott  fel nekünk és magyarázta  a tanítást. Mindig nagyon figyeltem, de igazából nem értettem belőle semmit.

Mesének tartottam, néha zagyvaságnak és mindehhez még félelem is kapcsolódott, mert egy büntető Isten képe volt előttem, aki megdorgál, ha nem az ő kedve szerint cselekszem.

Amikor középiskolás lettem, elmaradtak a hittanórák, a templomba járások. Az iskolákban a materialista szemlélet uralkodott. Az anyag, a tudomány, a tudás volt az elsődleges, Istenről teljesen megfeledkeztem.

Majd a főiskolán kifejezetten olyan tantárgyaink voltak, amelyek a materializmust és a szocializmust tanították nekünk, sőt vizsgázni is kellett belőle. 

Mondanom sem kell, ezt sem értettem. Nehéz volt megjegyezni az itt tanult elméleteket, mert nekem zagyvaságnak tűnt, de “Isten segítségével” valahogy levizsgáztam ezekből a tantárgyakból is. Az iskolák elvégzése után elkezdtem a felnőtt életem, és úgy gondoltam, hogy nem kérek sem az egyház, sem az iskolák tanításából. Majd én a saját erőmre támaszkodva alakítom ki az életemet és találom meg a saját utamat!

 Az Anamé Programmal történő találkozásom viszont megváltoztatta a világnézetemet.

 ...hogyan történt a változás? 

Mindegyik blogposztomban megemlítettem már, hogy az Anamé Programot annak idején egzisztenciális okok miatt kezdtem. Az volt a célom vele, hogy 50 évesen újra tudjam kezdeni az életemet. Meg akartam találni azt a munkát, amivel el tudom tartani magamat, illetve meg tudom teremteni magamnak az anyagi biztonságot.

 Akkor még nem gondoltam, hogy a karácsonyról, Jézusról és Istenről is ennyire megváltozik  a világképem. ...és azt sem gondoltam volna, hogy ezt majd meg is osztom másokkal...

 2011-ben, amikor elmentem az első Anamé jógaórára, nem tudtam, hogy olyan energiagyakorlatokat fogunk végezni, amelyekkel a csakrák tisztítását és a csakrák feltöltését érjük el. Fontos tudni, hogy az Anamé Program nem a csakrák megnyitásával foglalkozik, hanem azokat hozza egyensúlyba.

(Azt, hogy hogyan lehet megteremteni a csakrák harmonikus működését, Balázs Valéria Anamé a Csakra Program című könyvében részletesen és érthetően leírja.)

A csakrákról, a különböző jógairányzatokról és a kundalini jógáról sem volt mélyebb ismeretem vagy tapasztalatom. Számomra nagyon érdekes volt pl. megtudni  Anamé véleményét a kundalini energiáról, amit bárki el tud érni és meg tud hallgatni ezen a linken: https://www.youtube.com/watch?v=YgLKn1pBuRU&t=686s  

 Olyan egyszerűek és könnyen végezhetőek voltak a gyakorlatok a jógatanfolyamon, hogy azoknak is nyugodt szívvel ajánlom, akik kezdőknek való jógát keresnek maguknak.

Nagyon élveztem ezeket az egyszerű légzőgyakorlatokat, mert már a jógaóra közben is lehetett érezni, hogy máshogy hatnak, mint az edzőteremben végzett fizikai gyakorlatok. Össze tudtam hasonlítani, mert rengeteget edzettem, mozogtam, sportoltam korábban. Az elfáradás helyett frissességet, könnyedséget, felszabadultságot éreztem. Már az első óra után éreztem, hogy több lett az energiám. Azonnal megtapasztaltam, hogy az Anamé Program energiával dolgozik és nagyon hatékony.

(Az Anamé Program két budapesti jóga stúdióval is rendelkezik. Jelenleg  személyes órán nem lehet részt venni, de online mind az egyéni, mind a csoportos órák elérhetők. Sokféle kurzus és csakraspecifikus óra közül lehet választani. Az Anamé órarendben meg lehet találni az órák rövid leírását, az időpontokat és a bejelentkezés is itt történik.)

 Igaz, hogy kezdetben nálam a gyökércsakra és a hozzá kapcsolódó életterület (az anyagi és érzelmi biztonság, valamint a munka és a pénz) volt a fókuszban, de én nemcsak az ezekről szóló gyakorlásokon, hanem minden órán, kurzuson és táborban részt vettem. Bármilyen Anamé jógaórára mentem, mindig azt tapasztaltam, hogy az energia ott dolgozik rajtam, ahol a legnagyobb szükségem van rá, és az egész test energiarendszerére egyszerre hat.

Így nemcsak a gyökércsakrám területe kezdett egyensúlyba kerülni, hanem a köldök-, a szív- és a koronacsakra területe is.

 ...és ez hogyan mutatkozott meg a karácsonyi készülődés időszakában?

 Ahogy a szív területéről elkezdtek kitisztulni a régi sérelmek és a harag a karácsonnyal és a családdal kapcsolatban, úgy tudtam máshogy állni a feladatokhoz. De a szívcsakra területe nemcsak kitisztult, hanem új energiával, új minőséggel tudott feltöltődni, és ez nem volt más, mint a szeretet és az elfogadás.

Ebben az átalakulásban nagyon sokat segítettek az Anamé energetizált kristályok.

A mai napig hordom a szívhez tartozó csakratisztító karkötőt és természetesen a párját is, ami tölti ezt a területet. Tudom, hogy az, hogy a szívcsakrám jobb állapotba került, az segített abban, hogy elfogadva a helyzetet szeretetteljes maradjak és végig tudjam vinni a nagy családi karácsonyt úgy, hogy közben én is jól éreztem magamat.

 És hogy hogy látom most a karácsony ünnepét és mit ad számomra?

Hogyan töltöm a karácsonyt most? 

 Nekem most a béke, a szeretet, a befelé figyelés időszaka és kapcsolódás Istenhez, vagyis egy magasabb energiához. Nekem Isten nem egy elvont fogalom, nem is egy dörgedelmes, szakállas ember, aki az égből figyeli a jó és a rossz cselekedeteket, hanem egy magasabb energiaszint. Egy olyan erő, amit meg tudunk érezni és tapasztalni a testben az érzelmi állapotunkon keresztül. Abban, hogy megváltozik a viselkedésünk, a gondolkodásunk.

Az Anamé Program abban segít, hogy végigmenjünk ezen a folyamaton, és amint lekerülnek rólunk a régi minták, megérkezzünk ahhoz az Isteni részünkhöz, ami nem más, mint a feltétlen szeretet. A karácsony nekem azt jelenti, hogy az anyag világában megszületett Jézus, egy olyan ember, aki megmutatta a világnak az isteni, vagyis a feltétel nélküli szeretetet.

 Nekem a karácsony a szeretet ünnepe, de ez már nem az ajándékozásban és a hatalmas vacsorák készítésében mutatkozik meg.

Azzal sincs semmi baj persze, ha valaki örömmel végzi ezeket a dolgokat, de ez nálam nem így működött.

Sokkal jobban szeretek ebben az időszakban még többet gyakorolni, meditálni és  kurzusokat tartani. Nekem ettől lesz szép a karácsony. 5 éve, amióta az Anamé Program oktatója vagyok, minden évben részt vettem a karácsonyi kurzusok megtartásában, és ez számomra az igazi öröm!

 Ahogy meséltem már, az Anamé Programban energiával dolgozunk.

A csakratisztítással és a csakrák töltésével elérjük, hogy a régi minták oldódjanak, és képesek legyünk megérezni a testünkben és a testünk körüli térben az energia áramlását. Meg tudjuk tapasztalni, hogy többek vagyunk, mint a fizikai testünk.

Meg tudjuk érezni azt az erőteret, amely körülvesz, megtart, és amelyhez folyamatosan tudunk kapcsolódni. A gondolkodás és az elképzelés helyett valóban megtapasztalom, hogy létezik valami, ami nagyobb nálam. 

 Az Anamé Program segített abban, hogy megtaláljam a karácsony igazi lényegét és érzetét, és ez nem más, mint a feltétel nélküli szeretet, amit az év minden napján és az élet minden pillanatában gyakorolhatok.

 Köszönöm és hálás vagyok azért, hogy így élhetek!

Köszönöm neked kedves Olvasó, hogy itt voltál velem, és remélem találkozunk a következő alkalommal is, amikor célokról, újévi fogadalmakról fogok írni ismét a saját tapasztalataim alapján.

 Várlak szeretettel!

Mária