Amikor nincs függőség a gyermek-szülő kapcsolatban, avagy őszintén a szülők és a gyermekek közötti kapcsolatokról

Köszöntelek, kedves Olvasó!

 Örülök, hogy velem tartasz ebben a témában. A szülő-gyermek kapcsolat minden embert érint, és meghatározza az életünket. Az előző írásban a saját tapasztalataimat és változásomat írtam meg. Azt, hogy gyerekként mi élt bennem a szüleimmel, a nagyszüleimmel és az ősökkel kapcsolatban.

Az anyukámmal való kapcsolatról írtam a legtöbbet, mert az ő szerepe volt a legmeghatározóbb az életemben. Olyannyira, hogy ha most a szüleimre gondolok, mintha apukám nem is létezett volna. Egész életemben anyukámnak akartam megfelelni. Nagyon vágytam az elismerésre, a dicséretre és arra, hogy büszke legyen rám.

 A fizikai támogatást maximálisan megkaptam. Csodálatos, ahogy gondoskodott rólam, de ezt most utólag tudom csak értékelni. Gyerekként annyira nagy volt bennem a fájdalom, hogy ezt nem láttam és nem értékeltem, pedig rengeteg gyereknek nem volt és a mai napon sincsenek meg a megfelelő anyagi körülményei. Még belegondolni is fájdalmas, hogy a világon mennyi gyerek él az utcán otthon, család és étel nélkül, vagy nagyon rossz családi körülmények között. A fizikai és szexuális bántalmazásokról nem beszélve…

 Ha ilyen nehéz sorsú gyerekek életét látom, egyrészt nagyon megvisel, másrészt nem értem, hogy miért voltam ennyire sértett és megbántott, amikor engem soha nem vertek meg, szép nagy házban, tiszta rendezett körülmények között éltem, és anyukám igyekezett mindent megtenni nekem. Napi szinten még arra is odafigyelt, hogy olyan ebédet főzzön,  amit a legjobban szeretek. Ha így tekintek vissza a gyerekkoromra, azt mondhatom, hogy elkényeztetett voltam.

 Valami miatt azonban olyan nagy volt bennem a fájdalom, a sértettség, hogy nem láttam meg ezeket a szépségeket, kincseket. Most sem tudom, honnan eredt az erős vágy annak, hogy dicséretet, elismerést, elfogadást kapjak anyukámtól, de ez az érzés annyira erős volt, hogy nem vettem észre más értéket, csak a sértetteségemen keresztül láttam mindent. Na ez az a helyzet, amikor a bennünk futó programok miatt nem látjuk meg azt, ami valójában van. 

 Az Anamé Program abban segít, hogy leoldódjanak azok a régi energiaminták, amelyek megakadályozzák a valóság meglátását. Anamé véleményével tudok azonosulni, hogy egy gyermek nem tiszta lappal születik. Voltak előző életeink, ahol már sok mindent megtapasztaltunk. Ezek akár szép, felemelő, vagy nehéz fájdalmas történetek voltak, az energetikai lenyomatokat hoztuk magunkkal ebbe az életbe is. Ezek az energiaminták, emlékek a csakrákba tárolódnak. Az Anamé Program nem a csakrák megnyitásával foglalkozik, hanem a Karmakiller jóga gyakorlataival  és az Anamé Program eszközeivel (vizek, CD-k, kristályok, könyvek) el tudjuk érni a csakrák tisztítását és töltését. 

 Nekem sokat segített Balázs Valéria  Anamé Karmakiller című könyve. Ebben a könyvben Anamé a saját élettörténeteit írja le. Amikor olvasom ezt a könyvet, olyan érzésem van közben, mintha rólam szólna, mintha én magam is megéltem volna ezeket a történeteket.

Nagyon mélyen hatott rám ez a könyv érzelmileg, ugyanakkor nagyon sokat segít, hogy megbocsássak magamnak és másoknak is. Teljesen új nézőpontot ad, és megmutatja, hogy az életben történt dolgok, események, találkozások, érzelmek, nem a véletlen művei voltak, mint ahogy régebben gondoltam. Mindennek oka van, még akkor is, ha nem látunk rá. Anamé könyve segített abban is, hogy meg tudjam nyitni a szívemet magamra és a világra is, és ezáltal elfogadóbb és befogadóbb legyek. Nagyon köszönöm és hálás vagyok, hogy megismerhettem az Anamé Programot és Balázs Valéria Anamét.

 Ezután a kitérő után visszatérek a saját történetemhez. Nem tudom, honnan származott annak a fájdalma, hogy nem tartottam magamat elég jónak és mindig bírálva éreztem magamat. Azt éltem meg ezáltal, hogy nem vagyok elfogadva és szeretve. Ez az érzés és gondolat megakadályozta, hogy észrevegyem mind azt a szépet és jót, amit kaptam otthon a szüleimtől és később az élettől.

Amikor 2011-ben részt vettem az első Anamé jógaórán, nem gondoltam, hogy az életem minden területén változás fog bekövetkezni, és hogy a szüleimmel kapcsolatos sértettség és megbántottság is lehullik, és helyére megértés, hála, tisztelet és szeretet kerül. Most már látom és érzem is, hogy a szüleimmel és a családommal is az a feladatom, hogy megszülessen bennem az irányukba a feltétel nélküli szeretet és elfogadás. Mindazt, amit én vártam el tőlük, azt nekem kellett megtanulni és működtetni, és ez nem más, mint feléjük szeretettel és elfogadással megnyilvánulni.

 Lehet, hogy neked tökéletes a kapcsolatod a szüleiddel. Elfogadnak, támogatnak, dicsérnek, és te is képes vagy szívből kapcsolódni a családod minden tagjához. Akkor te ezt az életfeladatot megoldottad. 

Lehet, hogy a szüleid nem bánnak veled a legjobban akár fizikailag, akár érzelmileg, de te mégis képes vagy őket szeretni.

De az is lehet, hogy úgy vagy, mint én voltam: hiába bántak velem jól, a saját bennem lévő fájdalmak miatt nem vettem észre a szépséget, a törődést, a gondoskodást.

Nem önsajnálatból írom le ezeket a szavakat, hanem tisztánlátás és elfogadás van bennem.  Most már tudom, hogy minden rendben van úgy, ahogy történt. Miközben visszagondolok a történetemre és a folyamatokra, hála van a szívemben, hogy ez az átalakulás meg tudott történni az Anamé Program segítségével.

 Elmúltam 50 éves, amikor tudatosult bennem ez a minta, de soha nincs későn… Nagyon erősen hatott az életemre az anyai minta és anyukámhoz fűződő kapcsolat. Ezt most is érzem, ahogy írok róla és visszaemlékszem a történetünkre. Sértettség volt bennem, elutasítva éreztem magamat, állandóan ott volt bennem a megfelelés kényszere, de engem sem kellett félteni, sok bírálat volt bennem az anyukám és az életünk irányába.

 Azért gondolom és írom le ismét ilyen részletesen, mert ezt a mintát vittem tovább, amikor megszületett a fiam. Fájdalmas volt, szenvedtem tőle, de nem voltam tudatos arra, hogy ez egy minta, és ezen változtani lehet. 

 És hogy hogyan lehet változtani azokon az érzelmi, gondolati mintákon, amelyek nem tudatosak, de meghatározzák a viselkedésünket, érzéseinket és az egész életünket? Sok tréningen vettem részt és rengeteg könyvet elolvastam, amelyek arról szóltak, hogyan tudnék boldogabb életet élni, hogyan tudom javítani az emberi kapcsolataimat, és ezen belül a szüleimmel, vagy a gyermekemmel való kapcsolatot. Kerestem a megoldást a boldog és kiteljesedett élethez. Minden lehetőség adott egy kis segítséget, de az igazi áttörés és változás akkor indult el, amikor megismertem az Anamé Programot.

2011 januárjában mentem el az első Anamé jógaórára. Az anyagi helyzetemen szerettem volna javítani. Ennek a történetét az előző blogokbejegyzésekben már részletesen megírtam. Akkor még nem tudtam, hogy az Anamé Program az egész életemre hatással lesz.

 Az Anamé Program a csakrák szintjén energetikailag dolgozik az egész testen, és kihat minden életterületre. Ezért sikerült átalakítani a családhoz kapcsolódó érzéseket, mert az Anamé Program segítségével sikerült a tudattalan és gátló energiamintákon dolgozni, amelyek fent tartották a régi működést, amiben fájdalmak, félelmek, bírálat, el nem fogadás volt.

Hogyan tudja ezt elérni az Anamé Program? Balázs Valéria Anamé a Csakra Program című könyvében részletesen és mindenki számára könnyen érthetővé tette a módszer működését. Ha érdekel a csakrák működésének gyakorlatias megközelítése, akkor érdemes elolvasnod a könyvet. 

 Az Anamé Program több részből áll össze. Egyrészt az Anamé jógagyakorlatokból, amit Karma Killer jógának nevezünk. Ezek egyszerű, bárki számára könnyen elvégezhető gyakorlatok. Nem kell hozzá jógaászanákat és jógalégzést végezni.

 Lehet, hogy hallottál már a kundalini jógáról és a kundalini energiáról. Fontosnak tartom, hogy tud, az Anamé Program nem a kundalini energiát ébreszti fel, hanem a csakrák tisztításával és töltésével a test energiaáramlását javítja, így többletenergiához jutunk, és ezért van, hogy a gyakorlások után erősebbnek, energikusabbnak érezzük magunkat.

 Ha már kerestél olyan programot, hogy jóga kezdőknek, akkor itt a helyed, mert ezek a gyakorlatok számodra is könnyen elvégezhetők lesznek. A jóga Budapest keresőszavak alatt nem lehet megtalálni, de az Anamé Programnak két jógastúdiója is van Budapesten. 

Bár a jelenlegi helyzetben a személyes órák nem elérhetők, online lehetőség van részt venni a különböző jógaórákon és jógatanfolyamokon. Az egyéni és csoportos jógaórák időpontjait az Anamé órarendben lehet megtalálni.

 Az Anamé Programban mind a hét fő csakrával dolgozunk, és mivel minden csakrához tartoznak életetterületek és ezek lefedik egy ember teljes életét, így kihat az összes életterületünkre, és egyszerre hoz fizikai, érzelmi, valamint a külső körülmények szintjén történő változásokat.

 Ezért van az, hogy bár az anyagi helyzetem javítása miatt kezdtem el az Anamé jóga gyakorlatait végezni, közben a családom tagjaival is rendeződött a kapcsolatom, és az érzelmeim is teljesen átalakultak. A bírálat, a megnemértés helyett elfogadás, együttérzés, támogatás és szeretet jelent meg. Így teljesen átalakultak a családi kapcsolataim.

 Folytatnám a saját történetemet. Elmesélem, hogy a fiammal hogyan változott meg a kapcsolatunk. Ahogy említettem, természetesen vittem tovább azt a mintát, amiben én is felnőttem. 

 Nagyon vártam, hogy megszülessen a gyermekem. Mivel én voltam a legfiatalabb a családban, és a környezetemben nem volt kicsi baba, így nem igazán láttam és tudtam, mivel jár egy pici baba születése, és hogy mennyire változtatja meg az ember életét.

Nagyon vágytam arra, hogy legyen gyerekem, de tudatosság nem volt bennem a gyermekvállalással  kapcsolatban. Meglepetésként ért az első 1-2 hét tapasztalata, amikor egybefolytak az éjszakák és a nappalok, és megtapasztaltam, hogy a gyermekvállalás nemcsak arról szól, hogy babakocsival sétálok az utcán, hanem munka, felelősség és  lemondás is. Ez a megtapasztalás egyrészt tiszteletet ébresztett bennem anyukám felé, hogy mennyi mindent vállalt és tett értem, amit eddig a bennem lévő sértettség miatt nem vettem észre. A kicsi gyermekből pedig egy bűnbakot kreáltam, mert ő tehet róla, ha nincs időm valamire vagy elkéstem valahonnan. 

 Pedig én is szenvedtem és magamban bíráltam a szüleimet azért, mert  a figyelmük nagy részét a munkának szentelték és nagyon keveset voltunk együtt szabadidőben. Nem voltak közös programok ahol játszottunk, kirándultunk vagy beszélgettünk volna. Az egymásra figyelésnek ez a formája teljesen hiányzott az életünkből.

 A  családunkban az sem volt szokás, hogy érzelmekről beszéljünk vagy kimutassuk őket egy simogatással vagy öleléssel. Helyette állandó volt a jobbítás szándékából származó kéretlen véleménynyilvánítás, amitől folyamatosan bírálva éreztem magamat.

 Ezt az egész csomagot vittem magammal és folytattam én is a saját gyermekemnél. Így működik, amikor nem látunk rá a programokra, és azok irányítják az életünket. Az Anamé Program éppen ebben tud segíteni, hogy ezek az energiaminták leoldódjanak.

Nem kell tudatosnak lenni, hogy mi az a program, akkor is ki tud tisztulni. Az Anamé jóga gyakorlatai és az Anamé Program eszközei, pl. a csakratisztító karkötők és a meditációs CD-k is segítettek abban, hogy  a gyökércsakra és a szívcsakra területéről leoldódjanak a régi sérelmek és fájdalmak energiamintázatai. Aminek hatására megváltozik a gondolkodásunk, az érzelmeink és a viselkedésünk is.

 Amikor először tudatosult bennem, hogy én is ugyanúgy bánok a saját gyermekemmel, ahogy engem kezeltek a szüleim, az első lépés volt, hogy bocsánatot kértem tőle.

 Régebben, amikor mentem valahova, gyakran késve indultam, és akkor is őt okoltam, míg egy nap valahogy rájöttem, hogy nem ő tehet róla, hanem nekem kell korábban felkelni, vagy korábban elkezdeni készülődni és korábban elindulni.

Ahogy a gyakorlás és csakratisztítás és -töltés hatására egyensúlyba kerültek a csakraterületek, úgy kezdtem én is egyre tudatosabb lenni. Egyre stabilabban álltam bele az életbe és felvállaltam a felelősséget. Nem hibáztattam többet a fiamat, ha elkéstem valahonnan. Helyette eljutottam odáig, hogy pontosan érkezem a megbeszélt időpontra.

Sajnos amikor kicsi volt, sokat dolgoztam. Magamon is észrevettem, hogy a munkát választom, és nem a minőségi együttlétet. Igaz, hogy közben felnőtté vált, de ma már nagyon odafigyelek, akár ha telefonon keresztül beszélünk, vagy személyesen találkozunk, hogy teljes figyelemmel legyek vele, és ezzel is érezze, hogy mennyire fontos.   

 Nem bírálom, és nem mondom el a véleményemet kéretlenül. Tudom támogatni és mellé állni, még akkor is, ha én máshogy látom a dolgokat vagy másképpen csinálnám. Úgy tudok rá tekinteni, mint egy szabad, független lényre, aki azért van itt a világban, hogy tapasztaljon és fejlődjön. Nagyon örülök, hogy ezt így meg tudom élni, mert érzem, hogy ez a hozzáállás szabadságot ad mind a kettőnknek. Tiszteletben tudom tartani és elfogadni a döntéseit. Ezt hatalmas előre lépésnek tartom ahhoz képest, ahogyan a családi minta szerint a múltban működtünk.

Nincs elvárásom vele szembenm hogy mit kellene vagy nem kellene megtennie azért, mert a gyerekem. Megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon felszabadító így kapcsolódni.

Érzem, hogy nagyon tiszta és őszinte a kapcsolatunk. Nincsenek tabutémák, mindent meg tudunk beszélni. Tudunk érzelmekről beszélni, és ki is tudjuk mutatni azokat.

Nagyon örültem, amikor anyukámnak  sikerült kimondani, hogy szeretem, és meg tudtam öleleni szívből. Emlékszem annak a gyógyító és felemelő érzésére.

Nagyon boldog vagyok, hogy a fiammal is meg tudom ezt élni, és ki tudjuk mondani egymásnak, hogy szeretlek. Lehet, hogy más családoknál ez természetes dolog, de ez nálunk nem volt az, és nagy előrelépésnek tartom a fejlődésünk szempontjából. Nagyon hálás vagyok Anaménak és az Anamé Programnak, mert tudom, hogy ennek az útnak köszönhetem az átalakulást és a változást. 

 A szűk kis családomnak van még egy tagja, a bátyám. Az én átalakulásom kihatott a hozzá fűződő kapcsolatra is. Bátyám 13 évvel idősebb nálam. Én 5 éves voltam, amikor testvérem elköltözött otthonról, és elkezdte élni a saját önálló életét. A nagy korkülönbség és a kevés közös élet miatt nem volt nagyon szoros a testvéri kapcsolatunk. Mindig számíthattam rá, sokat segített, különösen, amikor Budapestre kerültem a tanulás miatt, de ez inkább apai törődés és figyelem volt, és én is úgy tekintettem rá.

Testvérem mindig nagyon zárkózott volt. Az életéről nagyon keveset tudtam, és hogy a szívében igazán mi lakozik, arról még kevesebbet. Ugyanakkor az ő részéről kaptam a legtöbb elfogadást családon belül. Keveset voltunk együtt, de mindig vártam a találkozást és az együtt eltöltött időt. Most úgy látom, hogy nemcsak a korkülönbség okozta, hogy nem volt olyan szoros a kapcsolatunk, hanem ahogy így végiggondolom és látom az  életünket, az én fájdalmam és sértettségem  miatt nem tudtam igazán őt látni és kapcsolódni hozzá.

 Az utóbbi években vele is megváltozott a viszonyom. Úgy érzem, hogy ahogy leoldódnak a régi fájdalmak és sértettség, úgy nyílik meg a szívem az ő irányába is. Tudok már figyelni rá, és nem akarok figyelmet és elismerést tőle. Ezzel az új kapcsolódással meglátom, hogy ki ő igazából. Nem is kell, hogy az életét részletesen ismerjem, mert látom, hogy milyen érzékeny és nagy szívű, csodálatos ember, és hogy benne is mennyi szeretet van.

Nem találkozunk túl sokat, de amikor beszélünk vagy együtt vagyunk, sokkal nyitottabb a kapcsolatunk. Ami nekem nagyon fontos, hogy tudunk beszélni érzésekről, amelyek bennünk zajlanak, amiket megélünk, és ez már egy egészen más szintű és minőségű beszélgetés, mintha az időjárásról, a politikáról vagy a szomszédokról beszélnénk.

A testvéremmel még nem tudtuk kimondani egymásnak, hogy szeretlek, de az e-mail levelezések végén megjelent a szivecske, amit mindig örömmel és mosolyogva fogadok.

Az öleléssel is próbálkoztam. A zavar megjelenik, és nem igazán tudja beleengedni magát a kapcsolódásnak ebben a formájába, de én már ennek is nagyon örülök. Mindig a mélyebb kapcsolódásra vágytam, már gyerekkoromban is, és boldog vagyok, hogy ezt meg tudom élni a testvéremmel és a fiammal is.

Ahogy most újraéltem a családommal a történetünket és végiggondoltam a folyamatokat, amelyeken keresztülmentünk, látom, hogy a múltból hozott fájdalmak és félelmek hogyan határozták meg, hogy mit látok meg a világból és hogy mennyire látom meg a valóságot, vagy azt, hogy kivetítek és a valóságnak valójában semmi köze ahhoz, amit én igaznak vélek.

A családom és velük való élet abban segít, hogy bennem szülessen meg az, amit szerettem volna tőlük megkapni. Hogy tudjak figyelmet, elfogadást és támogatást adni még akkor is, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogyan én tenném. Hogy megengedjem neki is a tapasztalás, és ezzel együtt a fejlődés lehetőségét. Hogy ne minősítsek, ne mondjak véleményt, mert nem biztos, hogy a másiknak arra van szüksége. Hogy szeretettel tudjak ott lenni a családom és mások életében is.

Tudom, hogy az, hogy ezeken a változásokon ilyen gyorsan, rövid idő alatt tudtam átmenni, az az Anamé Programnak és a hatékonyságának köszönhető., és azt is látom, hogy az én változásom hogyan hatott ki a családom többi tagjára. Gyönyörű és felemelő mindezt megtapasztalni, megélni. Hálás vagyok a családomért, az Anamé Programért és hálás vagyok az egész életemért!

A következő írásom a karácsonyról szól, amelyben elmesélem, hogyan töltöttem az ünnepeket az Anamé Program megismerése előtt, és hogy most mit jelent számomra a karácsony.

Ha érdekel, továbbra is várlak szeretettel!

Mária